.
.
.
A BEKÜLDÖTT ÉS PUBLIKÁLT KÉZIRATOKÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK!
Címkék: jobboldal, vörösnácik, kommunista diktatúrák, Szmolenszk, liberálisok, PO, Lengyel Polgári Platform, Lengyel Köztársaság, Lech Kaczyński, PiS, EU, BOR, ávéhások, KGB, Jancsó Miklós, Anna Dymna, Szomjas György, proletárdiktatúra, Orbán Viktor, FIDESZ-KDNP, Internacionálé, Szilvásy György, Kiss Péter, Gyurcsány Ferenc, Medgyesy Péter, Rózsa György Eduárdó Flores, Vladimir Putin, Lukasenka, Janukovics, Winston Churchill, demokrácia
A lengyel köztársasági elnök, Lech Kaczyński és magas rangú kíséretének két évvel ezelőtti repülőgép szerencsétlensége Szmolenszknél, újabb és újabb megdöbbentő rejtélyek egész sorával gyarapodik. A Gazeta Polska c. jobboldali lengyel lap legújabb értesülése szerint a liberál-konzervatív Polgári Platform (Platforma Obywatelska) politikusa Bronisław Komorowski, 2010-g a Nemzetgyűlés elnöke, jelenleg köztársasági elnök, néhány órával Lech Kaczyński köztársasági elnök holtestének megtalálása előtt kijelentette, hogy „nem él” és ezért átveszi a hatalmat.
Nagy merészség kellett egy ilyen lépéshez, hacsak előre nem tudta, mi vár a kormánygépre és 96 utasára! Nem kívánom fárasztani az olvasókat műszaki kérdések tömkelegével, melyek szakemberek számára is ellentmondásosak. De nézzük a Gazeta Polska „Smoleńsk: Niewidzialna kolumna prezydenta … jakby ktoś założył, że nie będzie ona nikomu potrzebna” (Szmolenszk: A köztársasági elnök láthatatlan gépkocsi konvoja, …mintha valaki feltételezte volna, hogy senkinek sem lesz rá szüksége) című ez év február 9-i cikkét: „A szmolenszki repülőtéren a kormánygép utasait nem várta az ilyenkor szokásos gépkocsi konvoj, élén az elnök páncélozott járművével — derül ki a szemtanúk közléséből, a légi irányító torony és a gép pilótáinak beszélgetéseit rögzítő szalagról és a filmfelvételekből. Nem volt odarendelve egy pirotechnikus sem, aki ellenőrizte volna a gépkocsikat, sem olyan lengyel kormánytisztviselő, aki fogadta volna a küldöttséget, és akinek ezt a hiányt azonnal jelentenie kellett volna az államfő biztonságáért felelő BOR (kormányőrség) vezetőjének, annak pedig azonnal a belügyminiszternek. Pedig a hatályos előírások szerint, a gépkocsikonvojnak, a pirotechnikusnak és a lengyel kormánytisztviselőnek (a moszkvai lengyel nagykövetség vagy a lengyel BM emberének) már egy órával a kormánygép érkezése előtt ott kellett volna lennie Szmolenszk Szjevjernij légibázisán!“
Akkor a cikkhez írt kommentáromban ezt írtam a Gazeta Polska honlapján: „Ez az egész szmolenszki katasztrófa-ügy egyre gyanúsabb! Elejétől kezdve nagyon gyanús! De ami a leginkább irritálja a világ közvéleményét az a tény, hogy a MERÉNYLŐK túl szemtelenek voltak és nem csak Oroszország, hanem eddig még közelebbről meg nem nevezett lengyel alvállalkozók megrendelésére ténykedtek! Agata Christe bizonyára 5 perc alatt megfejtette volna ezt a rejtélyt! Elég csak rájönni arra, ez a merénylet kiknek az érdekeit szolgálta! Ki nyert azon, hogy Lech Kaczyński államfővel együtt, meghaltak a Lengyel Köztársaság legfőbb méltóságai, valamint a szövetségeseik: újságírók, vállalkozók stb!
Valamikor nagyon sokat repültem repülőgépeken. Még nagyon nagy távolságokra is: „szinte a világ másik végére “! Az indulás előtt a légikisasszonyok kikapcsoltatták az összes mobiltelefont és más elektronikus készülékeket, amelyek zavarhatták a repülőgép elektronikus berendezéseit! És bármilyen repülőgép hasa alá dugni egy „közönséges” mobiltelefonnál ezerszerte erősebb speciális berendezést, alig néhány másodperc kérdése!
Ha én lennék ezt az ügyet vezető ügyész, átnézném mindazon repülőtéri dolgozók jelenléti ívét, akiknek a kormánygép indulási helyén, akár néhány másodperc idejük volt a reülőgép alá kerülni! Aztán leellenőrizném ezeknek a személyeknek a múltját! Például azt, volt e valaha Oroszországban vagy a Szovjetunióban (vagy volt az ismerőse, barátnője, sógora, apósa stb!)! És aki volt, már gyanúsított! Különösen, ha több hetet, vagy még tovább tartózkodott ott! Például kőolajvezeték építésénél, vagy egyetemi tanulmányokat végzett valamelyik szovjet felsőoktatási intézményen stb!
Miért írom mindezt?! Sztálin még a huszas években kiadott a csekának egy szigorúan titkos utasítást (amelyett az NKVD, majd a KGB, majd az FSB örökölte és azt máig nem vonták vissza!), hogy mindazon külföldieket, akik a Szovjetunióba hosszabb időre érkeztek (közömbös, hogy dolgozni, tanulni, gyakorlatokra, vagy külképviseletre jöttek!) — ügynökké be kell szervezni. Ha nemet mond — megajándékozni egy „balesettel”! Ilyen „baleseteket” nagyon gyakran szerveztek a magyar és a lengyel ávéhások is! Nem csak azoknak, akik nem akartak ügynökökké válni!
Amikor Jancsó Miklós rendező barátom asszisztense voltam és egyik filmjét készítettem elő, rávettem arra, hogy a film címszerepére egy csodálatos lengyel színésznőt, a krakkói Teatr Stary lengyelörmény művésznőjét — Anna Dymnát! kérje fel. És Ania valamint a férje, Wiesiek Dymny és számos közös barátunk, a krakkói Piwnica pod Baranami köré tömörülő bolsevista-ellenes ellenzékiek voltak! Szerettem, tisztelltem, csodáltam őket!
Akkoriban gyakran utaztam Krakkóba (és nemcsak), hogy olyan színészeket és színésznőket találjak, akiket a szereposztási gondokkal küzdő magyar filmekbe „importálni“ lehetne. Adataim szerint, mintegy 250-n kerültek legkülönbözőbb szerepekbe! Akkoriban erről rengeteget írtak a magyar és a lengyel lapok. Egyik ilyen krakkói kiruccanásomkor törtem el (nem először) a bokámat. Mivel Jancsó Miklós emiatt nem számíthatott rám — lemondtam a rendező munkatársa beosztásomról. Aztán amikor a vártnál korábban levették a lábamról a gipszet, Szomjas György egyik filmjében vállaltam hasonló megbizatást, aki a külső felvételeket Jancsó felvételeinek közelében készítette! Ily módon Mikivel állandó kapcsolatban voltam! Tőle tudtam meg, hogy Anna Dymna nagyon súlyos autóbalesetet szenvedett!
Több merényletet túlélő, az ávéhások által állandóan zaklatott, kemény ellenzékiként, nagyon jól tudtam, hogy ez nem volt baleset! Éppen ezért az ügyben alapos nyomozást végeztem, még a legkisebb bizonyítékokat és nyomokat is összegyűjtöttem! Nagyon mérges voltam, mert Anna Dymna reménytelen állapotban feküdt a váci Jávorszky járási kórházban. Nem csak csodának, de az örményeknél közismerten nagyon erős szervezetének is köszönhető volt az, hogy Ani megmenekült a biztos haláltól! Attól a haláltól, amelyre valakik nagyon számítottak! És gyanúsított rengeteg akadt, közöttük volt legelőszőr is az a taxis — egy állami taxivállalat alkalmazottja —, aki a MAFILM megrendelésére, huzamosabb ideje szállította a színészeket a forgatási helyszínekre és vissza! Egyszerre csak „soronkívüli” katonai behívót kapott, aztán „felszívódott a ködben”!
A taxi menetlevelére támaszkodva, végigjártam az egész útvonalat, a krakkói Teatr Starytól egészen a Vác melletti Gödig! A taxi körülbelül 23-kor, a színházi előadás után hagyta el Krakkót és egész éjjel úton volt, mert reggel 9-re kellett megérkeznie a Balaton-parti Zánkára! Anna a hátsó ülésen aludt, mert csak így tudott pihennie, ugyanis a felvételek után idejében kellett visszatérnie Krakkóba, a színházi előadásra! Rengeteg, éjszakai túrákat végrehajtó taxist ismertem! Mindegyikük szinte félóránként, óránként, olykor gyakrabban, megállt a legközelebbi kocsma előtt és betankolt egy jó erős feketét, nehogy elaludjon a volánnál!
Krakkó és Göd között végiglátogattam hát az összes kocsmát, amely abban az időben nyitva volt, vagy nyitva lehetett! Szüszifuszi munka volt, mert nagyobb települések, városok területén minden egyes alternatív útvonal mentén fekvő kocsmát, éttermet is meg kellett látogatnom! Az egyik felvidéki településen találtam egy ilyen kocsmát, amelynek szlovákiai magyar pincérnője kitűnően emlékezett a taxira is, meg a hátsó ülésén alvó Annára és a gépkocsivezetőre, aki rendelt egy feketét, aztán sietve berobogott a vécére. Ugyanebben a pillanatban a kocsmába belépett két átutazó „úr” és egyikük a magyar taxis kávéjába beleszórt valamilyen fehér port! A felháborodott pincérnő botrányt akart csapni, de az illető lengyelül megnyugtatta, hogy ez „csak egy sima balhé”: „kitolnak a haverjukkal“! Szerinte „ez a por hasmenést vált ki nála és emiatt minden egyes útszéli bokornál megáll!“ Hozzátette még, hogy korábban a taxis hasonló viccet csinált neki!
A mese első látásra OK. Az „isten háta mögötti településen” élő fiatal pincérnő nem is gyanította, hogy ez nem így van! Elment hát a hátsó helyiségbe …kacagni! Mert ki ne csinált volna hasonló tréfát az ismerősével, szomszédjával, barátjával, vagy a főnökével?! Természetesen a titokzatos fehér por nem hasmenést okozott, hanem néhány óra múlva elaltatta a gépkocsivezetőt, aki Gödnél „kiegyenesítette” a kanyart és az autójával együtt egy, néhány méterrel lejjebb fekvő veteményesben landolt! Ő épkézláb megúszta ezt a „kalandot”, mert a biztonsági öve be volt kötve! Csak az alvó Anna Dymna nem kötötte be magát...
Ezt és a hasonló „baleseteket” — köztük dr.Elbert János barátom „titokzatos“ vízbefulladásának és egész családja kinyírásának körülményeit — részletesen leírom könyvemben, amely már 20 éve vár kiadóra és kiadásra! Sajnálom, hogy magyarul írtam, mert igaz, hogy több olyan lelkes kiadó volt, aki elolvasás után nagy adag empátiával vállalta a kiadását, de aztán vagy felszívódtak, vagy hirtelenül „meggondolták“ magukat, illetve profilt változtattak, a kiadójukat és a nyomdát pedig vihar gyorsan eladták! Mert a kuzínom, ifj.dr.Antall József kardinális hibát követett el, amikor az állambiztonsági bűnszövetkezet felszámolásával egy időben, legalább nem dobta ki az utcára az ávósokat, akiket büntetlenül otthagyta a BM, NBH és a rendőrség, de még az igazságszolgáltatás és a külügy kötelékében is! És ugyanez történt Lengyelországban! A gyilkosok és a hozzájuk hasonló alakok máig sérthetetlenek és tovább garázdálkodnak! Úgyszintén az egykori KGB-sek is, akiket senki sem keresi, senki sem leltározza aljas tevékenységüket, amelyet csakis kizárólag HAZAÁRULÁSnak lehet nevezni! Akkor vajon miről is beszélünk?!“
Nemrég megkezdődött a szmolenszki repülőgépszerencsétlenség több áldozatának az újraboncolása, ami újabb megdöbbentő, a „baleset” verzióját megcáfoló eredményeket hozott! A Niezależna című lengyel független lap 2012. március 23-i számában egy újabb megdöbbentő tényt hozott nyilvánosságra: „Megállapítottuk, hogy Przemysław Gosiewskinek, a PiS-kormány miniszterelnök-helyettesének, és prof. dr.Janusz Kurtyka, az Instytut Pamięci Narodowej (IPN — Nemzeti Emlékintézet) elnökének újraboncolása során, a szakértők nem tudták eldönteni a haláluk okát. Mi több, a megállapításaik szögesen ellenkeznek az orosz patológusok állításaival, amelyeket később Ewa Kopacz akkori egészségügyi miniszter és Donald Tusk miniszterelnök megerősítettek, miszerint a repülőgép-szerencsétlenség két említett áldozata is több belső szervének sérülése miatt halt meg. Közben kiderült, hogy az ekshumált áldozatok belső szervei sértetlenek.“ — írta a lap.
Akkor a Niezależna valamint az ugyancsak jobboldali Niepoprawni című lapok honlapjain ezt írtam le: „Több mint egy hónapja a Gazeta Polska hasábjain ezt a kommentárt tettem közzé Leszek Misiak és Grzegorz Wierzchołowski kollégák csodálatos, „Smoleńsk: Niewidzialna kolumna prezydenta … jakby ktoś założył, że nie będzie ona nikomu potrzebna” (Gazeta Polska, Nr 7 z 15 lutego 2012) című írásuk kapcsán, ami óriási vitát váltott ki:
Akkor vajon mi okozta a halálukat?! Természetesen ezt nem azért „nem értem”, mert hülye és iskolázatlan lennék! Ellenkezőleg! Más adatok hiányában, az ilyen szavakat olvasónak azonnal az ilyen „sötét” gondolatok támadnak. És kiindulópontként azoknak a sötét praktikáknak az ismerete szolgál, amelyeket a pártállam ámokfutása idején, a vörösnáci ávéhás és KGB-s parancsadóik alkalmaztak! Egy ilyen észrevétel ugyanis azt szugerálja, hogy az áldozat(-ok) nem, hunyt el a „katasztrófában”, hanem azt sérülések nélkül átvészelte! Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a lengyel kormánygép alacsonyan repült és a sebessége állandóan csökkent, mert leszállási műveletet hajtott végre, egy ilyen szerencsétlenségnek a túlélése nemcsak lehetséges, de értelmes, mert már rengeteg olyan légi szerencsétlenség volt, ahol az áldozatok között élőket is találtak! Mi több: olyan esetre is emlékszem, amikor egy légikisasszony bár igen nagy magasságból esett ki a repülőgépből, a balesetet túlélte. Mert egy szénakazalra vagy hóbuckára esett. Persze komoly sérüléseket szenvedett, de az esést túlélte! Itt viszont semmiféle sérülést nem találtak!
Mindebből még egy jókora adag optimizmus mellett is csak egyetlen következtetésre lehet jutni: az áldozat a „baleset“ után halt meg! Az viszont nem derül ki: vajon — mondjuk — szívinfarktus, vagy pedig gyilkosság következtében! Az utóbbi azonnal azzal a ténnyel asszociálódik, hogy a „baleset” valakinek a megrendelésére történt, azaz nevezzük a nevén: nem „baleset” volt, hanem MERÉNYLET, és ilyenkor logikusan az következik, hogy mindenkit, aki a merényletet túlélte, meg kellett ölni! Természetesen nem úgy, hogy homlokán, halántékon, vagy hátulról idegen (német) gyártmányú pisztollyal tarkón lövik (ahogyan ez megtörtént Katyńban a lengyel hadifogoly tisztek kivégzésekor, mely bűntényt aztán az oroszok pofátlanul a németek nyakába varrták!), hanem úgy, hogy a halál okát ne lehessen megállapítani! És a mai tudomány rengeteg olyan vegyületet ismer, amely mérgező, de egy idő után szétbomlik olyan elemekre, amelyek az emberi szervezet természetes összetevői! Ma már ugyancsak nem okoz semmiféle gondot bármilyen vegyületnek az emberi szervezetbe történő észrevétlen befecskendezése! Léteznek már olyan fecskendők, amelyek az oltóanyagokat magasnyomással, méghozzá nyomtalanul vezetik be a szervezetbe! De akár erőszakkal is úgy lehet megetetni az áldozatot bármilyen méreggel, hogy semmiféle nyoma ennek nem marad! Magyarán: ez az ügy alapos kiderítést követel!
Aztán ugyanitt egy másik kommentárban még a következőket tettem közzé:
Vajon mindez kinek az érdekében történt? — egy katolikus soha nem lesz kamikaze!
Kezdjük talán azzal, hogy egy hívő és gyakorló katolikus soha nem lesz se kamikaze, se testvérgyilkos, vagy érdekből ölő alattomos gyilkos! Persze a kamikaze szál azért lenne érdekes, mert az első pártállam összeomlása után, hasonló „baleset“ következtében kaparintotta meg a hatalmat Csermanek János (bandita álneve „Kádár”) utolsó külügyminisztere — Horn Gyula! Egy elvetemült kommunista, a vörösnácik pártjának egyik többéves vezéregyénisége!
Horn Gyula a Szovjetunióban végezte egyetemi tanulmányait, tehát Sztálin már említett húszas évekbeli rendeletének értelmében válhatott a KGB ügynökévé! Épp ezért lett Kádár számára „tökéletes” külügyi főnöke, mert a külügyben csak úgy hemzsegtek a diplomata báránybőrbe átöltözött titkos ávéhások és szovjet ügynökök! Horn (akiről olyan mendemondák is keringenek, hogy sváb rokonai SS-legények voltak, aztán …1945-ben a fekete párttagkönyveiket vörösökre cserélték) 1994-ben, közvetlenül a választások előtt egyszerre csak egy fura gépkocsi-balesetet szenvedett. Egy alaposan előre megrendezett balesetet! Végül is kutya baja sem lett, de állítólag a gerince „megerőltetést szenvedett”! És természetesen a gépkocsivezetőnek sem görbült meg haja szála!
A nyers és beképzelt, senkire legkisebb tekintettel sem lévő karaktere miatt, Magyarországon még a kommunisták és csicskásaik között is teljesen népszerűtlen Horn, egyszerre csak sajnálatra méltó ember lett (addig is az volt, de teljesen más okokból!), mert az „áldozat” szerepéből igazi cirkuszi mutatványt kreált! Valamilyen fura acélkeretben parádézott, amely inkább az űrhajós szkafanderek vázára emlékeztetett, és amely „kimerevítette“ a nyakát és feje búbját. Komikusan nézett ki. De senki sem vett magának annyi fáradtságot, hogy megkérdezze a sebészeket: vajon szabályosan hordja-e ezt a karneváli jelmezt?! Mert úgy hordta, hogy számára még véletlenül se legyen kellemetlen!
A 85%-ban az egykori pártfunkcik és ávéhások kezében lévő média, ezt a cirkuszi mutatványt úgy mutatták be, hogy minél több választó mély együttérzéssel támogassa a — „valamiféle jobboldali merénylet áldozatának“ — a jelölését! Persze anélkül, hogy bárkit is megneveztek volna a „merénylők“ közül, mert ilyet már nem tudtak találni, hiszen a szovjet megszállás kora a Déli Hadseregcsoport az évtizedekig itt settenkedő húsz hadosztályával, ebben egy teljes KGB-hadosztállyal már megszűnt! A hazai ávéhá pedig formálisan nem létezett, tagjai úgy remegtek mint a nyírfalevelek a szélben attól tartva, hogy bármikor rácsok mögé kerülhetnek, tehát nem fárasztották magukat azzal, hogy bárkit „rábeszéljenek” a „merényletben való részvételre”! Azonban ez a „baleset” csak nekik kedvezett! És azt viszont tökéletesen megtanulták, hogyan lehet ilyen „baleseteket” gyártani!
Egy ilyen „balesetben“ szenvedett nagyon komoly sérüléseket az ismert Solidarność- és lengyelbarát magyar költőnő, Kerényi Grácia, akihez igen régi barátság fűzött engem. Gyakran együtt utaztunk Lengyelországba találkozni mindenféle ellenzékivel, élén Jerzy Popiełuszko atyával, Piotr Skrzyneckivel, vagy Henryk Jankowski kanonok atyával. Grácja Varsóban még saját lakással is rendelkezett, ahol mindig átvészelte a magyar ávéhásokkal támadt komolyabb konfliktusokat. Folyékonyan beszélt és írt lengyelül, magyarra fordította a lengyel szépirodalom gyöngyszemeit. A közös barátunk, a lengyelörmény disszidens Zbigniew Herbert műveivel az élén! Az ő „balesetéről” is részletesen írok a kiadásra és kiadóra váró könyvemben. Itt is alapos nyomozást folytattam le, minden, még a nem túl komolynak látszó szálakat is felgöngyölítettem és eljutottam nemcsak a magyar ávéhásokig, de a Magyarországon állomásozó egyik KGB alegységhez is! Mert a lengyel Solidarność mind a szovjet, mind a magyar ávéhások szemében éles szálka volti!
Mindebben Lengyelországban az a legnagyobb probléma, hogy a jobboldal egyre több apró csoportosulást hoz létre, amelyek ahelyett, hogy a közös ellenség: a vörsnácik ellen harcoljanak, egymás ellen kűzdenek, ami azoknak éltető táptalaj! Vajon a Lengyel Köztársaság politikus urai és hölgyei megfeledkeztek volna arról, hogy a hasonló civakodás vezetett a lengyel Nemesi Köztársaság bukásához és Lengyelország feldarabolásához?! Tehát a függetlenség elvesztéséhez közel 180 évre!!! Nemcsak a jobbodalnak, de az egész nemzeti kommunistaellenes ellenzéknek egyesülnie kellene úgy, ahogyan ezt megtette Lech Wałęsa vezetésével! Ébresztő! Riadó! Ma a legkülönfélébb uniós struktúrákba beépült vörösnácik Magyarországot próbálják szétverni Orbán Viktor koalíciójának győzelme miatt, és ha ez az aljas prodzsekt (szándékosan így írom!) sikerül, ugyan ezt megismétlik az EU más tagjaival is! Ők járatják le Berlusconit és Sárközyt, ők ugrasztják össze a görögöket, uszítják a magyarokra a szlovákokat és románokat és így tovább! Az egyházak pedig, amelyek még mindig nem tudják elszámoltatni, de legalább kitaszítani a testükből az árulókat — síri csendben hallgatnak!
A falhoz szegezett gonosztevő hibát hiba hátán követ el... — azaz Sikorski és Kaczyński elnökök repülőgépeinek „katasztrófájáért”, előbb vagy utóbb felelni fognak az igazságszolgáltatás előtt! Mert a gyilkosok mindig hibákat követnek el, bár azt hiszik, hogy az ő tettük „tökéletes”! De TÖKÉLETES GYILKOSSÁG NEM LÉTEZETT, NEM LÉTEZIK ÉS NEM LESZ! Itt egészen másfajta kérdés merül fel: kik és miért vettek részt ebben a szörnyű merényletben? Ha rájövünk arra, hogy kiknek az érdekeit szolgálta a jobboldali hatalom szinte teljes lefejezése, a válasz is kézenfekvő. És ez az egész nagyon hasonlít a Gyurcsány kormány 2006-os provokáció-sorozatára, melynek eredményeként a botcsinálta pártvezér-miniszterelnök rendkívűli állapotot akart kihirdetni a „kézzelfogható” valójában nemlétező „szésőjobboldali veszély” elhárítása érdekében, azaz: a jobboldal prominens tagjainak, vezetőinek a „kikapcsolására”! Ebben a piszkos ügyben volt titkos tancsadó és végregajtó a kétes múltú munkásőr-őrnagy, KGB-alezredes, usztasa-ezredes, ávéhás, muszlim egyházfő és egyetemi KISZ-titkár Rózsa György Eduárdó-Flores, akinek épp ezért kellett meghalnia Evo Molares bolíviai halálosztó különítménye által!
Ha végigböngésszük ennek a szálnak a fonalait, egyből rájövünk arra, hogy itt többről volt szó, mint Gyurcsány öszödi beszédének a „kicsempészéséről” és közhírré tételéről! Amelyben mellesleg Gyurcsány több közeli munkatársa is részt vett, köztük Kiss Péter egykori nagybudapesti KISZ-titkár és kancelláriaminiszter és Szilvásy György a KISZ Központi Bizottsága egykori szóvivője, majd polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter. De nézzük Rózsa György Eduárdó-Flores „titokzatos” bolíviai útját és halálának körülményeit. Az akkor már „muzulmán egyházfő” szerepében tetszelgő ávéhás, korábban, már szinte a rendszerváltás utáni első napoktól kezdve, nagy igyekezettel próbálkozott számtalan jobboldali pártba beépülni azzal, hogy bejuttassa oda embereit és e pártokat belülről szétrohassza! Még korábban részt vett az ellenem az ávéhások segédletével összeeszkabált hosszútávú lejárató hecckampány megszervezésében és kivitelezésében, amelynek egyik csúcspotja volt a a Zuschalg-féle Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Münnich Ferenc Társaság és a Kádár János Társaság létrehozása, majd utóbbinak a nyakamba történt tukmálása!
Magyarán: Rózsa György Eduárdó Flores egy igen veszélyes provoktor volt, akinek szeme előtt egyetlen cél lebegett: a Kádár-ellenes ellenzék, a jobboldal és vezető személyiségeinek az ellehetetlenítése, kiiktatása, szétverése! És a hirhedt kommunista terrorista Illich Ramírez Sánchez, azaz Sakál, Carlos legjobb tanítványa és barátja, Olof Palme gyilkosa közben egyik hibát a másik után követett el, egyik akciója a másik után csődöt mondott! Magyarán: egy idő után kényelmetlenné vált a megbízóinak azért is, mert túl sokat tudott, amivel később zsarolhatta volna őket, illetve koronatanúvá vállhatott a később ellenük indított bírósági tárgyalásokon! Mert Rózsa György Eduárdó Flores és több barátjának (vagy áldozatának?) bolíviai kiruccanása nem kis pénzbe kerühetett! Tehát valaki (egy emeszpés milliárdos?) zsebből kifizethette a többszázezer, vagy talán -millió forintos útiköltségeket! Aztán ez a valaki (vagy valakik?) pontosan tudhatta, tudta (például a családtagok telefonbeszélgetéseinek lehallgatásával, hogy Rózsa György Eduárdó Flores éppen hol tartózkodik, melyik szállodában szállt meg! Aztán megfelelő titkos csatornákon értesíthette Evo Morales nagyképű és nagyravágyó vörösnáci bolíviai elnököt arról, Rózsa György Eduárdó Flores és társai éppen hol tartózkodnak és „merényletet készülnek elkövetni ellene”, vagy pedig „Santa Cruz tartományban jobboldali puccsot akarnak végrehajtani”! (A hivatalos és félhivatalos sajtóközlemények e két verziót emelték ki!)
Ha részletekbe menően szemügyre vesszük Rózsa György Eduárdó Flores zavaros éltetrajzát, jól tudjuk, hogy Santa Cruz tartományban élt, nevelkedett fel, tehát itt minden egyes utcát, teret, épületet, bokrot, embert jól ismert! Ha „hátsó szándékai” lettek volna, mi sem egyszerűbb: úgy elrejtőzik, hogy a közmondásos kutya sem találja meg! A másik: Santa Cruz tartomány évtizedek óta közismerten jobboldali, tehát abszurdum lett volna itt „egy jobbldali puccsot” kirobbantani! Abszurdum az „Evo Morales elleni merénylet“ vádja is, hiszen a Moszkva-Kalininingrád távolságban fekvő fővárosba, La Pazba csak repülőgéppel juthatott volna el! A la-pazi reptérre érkező santa-cruzi repülőgépek utasait pedig Moralesék folyamatosan igen szigorúan ellenőrizték és ellenőrzik! Rózsa György Eduárdó Flores tehát észrevétlenül nem is érkezhetett volna a fővárosba! És kik azok a magyar politikusok, akik nemtitkoltan a kommunista Kubára járnak üdülni, ahol gond nélkül és észrevétlenül találkozhattak valamennyi délamerikai vörösnáci politikusal, Moralesal is? Kapásból két név jut az eszembe: Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc!
A 2010-es választásokon elsöprő győzelmet aratott jobboldali FIDESZ-KDNP koalíció következetes vörösnáci-ellenes politikája, óriási riadalmat keltett a pártállam egykori vezetői és haszonélvezői körében, ami már ismertté vált hazaáruló ellenreakciók egész sorát váltotta ki belőlük: ahol csak lehet, ország-világ előtt ócsárolják Magyarországot és törvényes kormányát, vezetőit! Ennek most isszuk a levét a forint fokozatos elértéktelenedése és hazánk ellen bevezetett, vagy bevezetésre készülő mondvacsinált szankciók miatt! A többségében liberálkommunista Brüsszel és Washington pedig szolgaian pózol a magyar vörösnáciknak és aljas óhajaiknak és szolgaian követi a bitangok minden szavát! Ez pedig egy intő jel a demokráciának és a jobboldalnak az egész világon! Ha idejében nem ébredünk fel, késő lehet! Nem akarom a vörösördögöt a falra festeni, de…
Nézzük a tényeket! A marxizmus-leninizmus-sztálinizmus a mai napig nyíltan hírdeti a „proletárdiktatóra” bevezetésének szükségességét! A „liberális“ és „szocialista” báránybőrbe bújt egykori állampárti vezetők és haszonélvezők, az összejöveteleiken még milliárdosokként is az …Internacionálét kornikálják!
Na, idézzük csak fel annak szavait! „Föl, föl, ti rabjai a földnek, Föl, föl, te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, Rabságodnak vége már. A múltat végképp eltörölni Rabszolga-had indulj velünk! A Föld fog sarkából kidőlni, Semmik vagyunk, s minden leszünk! Ez a harc lesz a végső, Csak összefogni hát, És nemzetközivé lesz Holnapra a világ. Védelmező nincsen felettünk, se isten nem véd, sem király: A közjó alkotói lettünk – hát vesszen el, ki ellenáll! Pusztuljon ez a rablóbanda, a rabságból elég nekünk. A lángot szítsuk, rajta, rajta! A vas meleg, hát ráverünk. A gazdagoknak kedve-kénye erőnkből szívja ki a vért, csaló az államok törvénye, mert minden bajt szegényre mért. Kínlódás most a munka bére, de már ebből elég, elég! Szerszámot hát az úri kézbe s ide a jognak a felét! Mi milliók, mi munka népe, mi alkotunk a földtekén, mienk lesz még pompája, fénye s a munka nem lehet szegény. A tőke még a húsunk marja, de már a gyáva had remeg – kelőben már a munka napja s ragyogni fog a föld felett. “
Nos mégegyszer néhány felhívás: hát vesszen el, ki ellenáll! Pusztuljon ez a rablóbanda! Csaló az államok törvénye! A lángot szítsuk, rajta, rajta! A múltat végképp eltörölni rabszolga-had indulj velünk! A Föld fog sarkából kidőlni! És ez semmi más, mint a törvényes hatalom megdöntésére irányuló lázítás, izgatás! Tehát bűncselekmény! Aki ezt másképp gondolja — társtettes, cinkos! Már ez is elegendő ok arra, hogy az Európai Unió a kommunista pártokat, beleértve a báránybőrbe, különböző álnevek alá bújt „baloldali” és „liberális”, valójában szintén kommunista pártokat betiltsa, feketelistára helyezze, vagyonaikat elkobozza, vezetőiket elszámoltassa!
A második világháború befejezése után Európának, a Világnak volt annyi ereje, hogy elszámoltassa, fekete listára tegye a hitleristákat a Nürnbergi Törvényszék, illetve a csodálatos német államférfi Konrad Adenauer által hozott törvények által. De vajon miért nem tette meg ugyanezt a feketenáciktól az égvilgon semmivel sem különböző vörösnácikkal, akik ezerszer több ártatlan emberéletet oltottak ki, emberek többszázezrét, millióit tették földönfutóvá, nincstelenekké!? Mert a vörösnácik idejében tudtak szert tenni egy aduászrá a hazaáruló Winston Churchill személyében, aki a népirtó háborús bűnös Sztálin szövetségese és bábja lett!!! Minő véletlen! A gibraltári repülőgép „katasztrófa”, Władysław Sikorski lengyel emigrációs miniszterelnök és a lengyel fegyveres erők legfőbb parancsnokának a halála épp akkor és Winston Churchill vezette állam felségterületén történt!!! Lech Kaczyński lengyel államelnök repülőgépének a „katasztrófája” ennek a merényletnek a megismétlése volt! Vajon a kezdeményező és végrehajtó nem az a ekskákébés orosz politikus Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin volt, aki Zviad Gamszahurdia grúz elnök nyakába küldte a KGB-tábornok Eduárd Sevardnádzét, hogy megölesse? Aki szítja az abcháziai és észak-oszétiai krízist és minduntalan kísérletet tesz az egész Dél-Kaukázus visszaszerzésére?! És nemcsak, mert vajon kinek embere Julia Timosenko bebörtönzője és kínzója — az önjelölt ukrán elnök, a vörösnáci Viktor Janukovics?! Vagy a hasonszőrű belarusz vörösnáci diktátor-pajáca Aljakszandr Lukasenko?!
A túlzott demokrácia életveszélyes! Ezt a történelemben már többször ténnyé vált! Mégsem okulunk őseink hibáiból! Az 1454—1795 között létezett, az általam már említett I Lengyel Köztársaság, más néven Nemesi Köztársaság, fokozatosan megcsonkította a lengyel állam erejét azzal, hogy szélsőségesen túlzásba vitte a demokrácia intézményét! Utolsó periódusában, bármelyik nemes (akkor a parasztság, annál inkább a munkásság jogairól még beszélni sem lehetett), ha a magánérdeke úgy kívánta, szabadon bemehetett az országgyűlés ülésére és megakadályozhatta egy törvény megszületését azzal, hogy röviden csak annyit kiáltott: „liberum veto!” (NEM ENGEDEM!) És ez elegendő volt ahhoz, hogy nem születtek adótörvények, nem lehetett felállítani nemzeti hadsereget, mi több: nem lehetett harcba indulni az idegen betolakodók ellen sem! Az eredmény: három hullámban, Lengyelország teljesen elvesztette a függetlenségét, mert a három fekete sas szomszéd: Poroszország, Oroszország és Ausztria, egyetlen puskalövés nélkül elfoglalhatták Lengyelországot és három darabra széttéphették!
A másik, szinte kisértetiesen hasonló eset az 1789—1799 években lezajlott Nagy Francia Forradalom, amely egyik oldalról a máig a francia középületek falain diszelgő Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberté, Égalité, Fraternité) jelszót kornikálta, közben hozzáfogott az arisztokrácia, majd a jómódú nemesség kiírtásához és bebörtönzéséhez (sokszor ad hoc megvádolt 40 000 embert küldtek guilotine alá, 200 000-et lőttek agyon, és 500 000-et zártak börtönbe). Aztán az abszolút hatalomra törő vezetői — Robespierre, Brissot, Vergniaud, Jean-Paul Marat, Charlotte Corday, Danton, de Saint-Just, Desmoulins, Hébert és a többiek egymás torkának estek, egymást kiirtották! Végül jött a „nagy demokrata” Napoleon Bonaparte, aki elsöpörte a „demokráciát” és vetélytársait és új diktatúrát és monarchiát hozott létre!
A hitleri és a sztálini „demokrácia” is ilyen volt: kisebb eltérésekkel előbb egymást és az arisztokrációt irtották, aztán a másként gondolkodókat és az értelmiséget, végül a meghódított népek vezető rétegeit rabolták ki és küldték halálba és gulágokba-koncentrációs táborokba! Vajon ennek megismétlésére várunk???!!! Mert — mint látható a fenti példákból — a történelem gyakran megismétlődik! És észre sem vesszük, amikor ismét felbukkannak a bőrkabátos alakok, akik vagy helyben agyonlőnek minket, vagy börtönbe, táborba visznek és az általuk kinevezett „bíróságok” ítélnek minket halálra, országaink pedig végképp elveszítik a függetlenséget, szuverenitást! Mindezt jogalap nélkül. Riadó! Ébresztő!
Roland von Bagratuni-Antoniewicz
http://prepedia.wikia.com/wiki/Roland_Antoniewicz
Nagyon örülünk annak, hogy Roland von Bagratuni kiváló kollégánkat sikerült rávennünk ennek a cikknek a megírására, amelyet römmel tesszük kőzzé.
Inaçio Angelos főszerkesztő
észrevételeket ide kérjük: inacio.angelos@gmail.com
