2011. november 25., péntek

Antoniewicz Roland 12 fő „bűne”

 
A BEKÜLDÖTT ÉS KÖZZÉTETT KÉZIRATOKÉRT A SZERKESZTŐSÉG FELELŐSSÉGET NEM VÁLLAL

Dr. Inaçio Angelos:


Antoniewicz Roland 12 "fő bűne" avagy a kommunista lejáratás hős áldozata 

http://dobrogikbune-antoniewiczroland.blogspot.hu/2012/04/16-lutego.html


Több mint két évvel azelőtt ismertem meg Antoniewicz Rolandot - Roland von Bagratuni herceget. Nem titkoltan azért kerestem fel, mert számomra ellenszenves személynek tűnt annak a sok kommunista mocskolódásnak köszönhetően ( „hazudtunk reggel, délben és este, éjjel és nappal, hónapokon, éveken ár, mindenkit becsaptunk! ”), ami igaztalanul keringet és ma is kering az interneten! Megdöbbenve egy teljesen más embert ismertem meg azzal szemben, ahogyan vörösnáci rágalmazói bemutatták! Nem csak őt volt alkalmam személyesen megismerni barátságos, szerény, mélyen vallásos, becsületes és segítőkész emberként és igazi nemzeti hősként, hanem azt a több ezer megdöbbentő fényképet és dokumentumot is (köztük "szigorúan titkos" és "szigorúan bizalmas" dokumentumokat (részben az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárának anyagából), amelyek mind egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nemzeti hős Antoniewicz Roland egy mocskos kommunista-ávéhás lejáratási kampánynak és a pártállam utolsó koncepciós perének az áldozata! Ezekből a dokumentumokból és fényképekből több ezret leszkenneltem és részben már közzétettem. Munkatársaimmal együtt igazi nyomozásba kezdtünk, végigböngésztünk több európai  levéltár anyagát, megkerestünk több szemtanút, aki készségesen szolgált igen érdekes és megdöbbentő információkkal, beszéltünk rengeteg barátjával, ismerősével, de ellenségével is, akik olykor vonakodva, sőt: eleinte tiltakozva, végül beadták a derekükat és elmondták az eddig titkolt igazságot a személyéről. Kivétel nélkül valamennyien egy igaz ember és valódi hős képéhez adták hozzá a hiányzó mozaikokat!

Antoniewicz Roland - Roland von Bagratuni
A Portugáliában kis példányszámban megjelenő folyóiratunk, a DÖBRÖGIK BŰNE portugáliai, vagy inkább nyugati magyarok anyagi támogatásával megjelenő és szűk körben terjesztett folyóiratunkban, majd az interneten is, elkezdtünk publikálni a valóságos, objektív mozaikokat Antoniewicz Roland ragyogó, de tüskékkel és keserűséggel teli életéből. Azért keserű, mert a kommunista rezsim, az ávéhások ott ártottak neki, ahol és ahogyan csak tudtak és nem szégyellték! Először az egyik, 1910 elején megjelent cikkében írtunk először Antoniewicz Rolandról egy cikket, amelyet „Kárpáti harsona: a Gyurcsányista MSzP és Mečiárék durva magyarellenes provokációja” címmel az interneten is hozzáférhetővé tettük. (lásd: http://karpatiharsona-mszpesmeciarek.blogspot.hu/2011/11/antoniewicz-roland-12-fo-bune.html ) Ott azt is megírtuk, hogy a sok, az interneten terjedő rágalmazó hazugság miatt, mi is először ellenséges szándékkal kerestük fel Antoniewicz Rolandot - Roland von Bagratuni herceget, de mélyen és megdöbbenve csalódtunk, amikor megismerkedtünk az igazsággal és áttanulmányozhattuk a birtokában lévő több ezer szenzációs dokumentumot, melyek közül tulajdonosa hozzájárulásával, több ezret leszkenneltünk és magunkkal vittük.

Mivel azóta (eltelt két év!) nem történt semmi („jó munkához idő kell“), a szerkesztőség úgy döntött, hogy részletesen elemzi ennek a nemzeti és nemzetközi hősnek, kiváló írónak, újságírónak és igen sokrétű művésznek a portréját. Közben elolvastuk a két kötetes, 2000-nél több oldalas, fényképekkel és dokumentumokkal illusztrált, 20 éve kiadásra váró visszaemlékezéseit is. Megjegyezzük: volt több tucat kiadó, aki azonnal és lelkesen, már 20 évvel ezelőtt ki akarta adni Antoniewicz Roland könyvét, de az ávéhás és emeszpés fenyegetések, olykor igen durva lebeszélések nyomán, sokszor inkább gyorsan szakmát változtattak, a kiadót és a nyomdát pedig eladták! Vagy egyszerűen „csak eltűntek a ködben”... Épp ezért mindent meg kell tenni személye, hősi tettei valósághű bemutatása és mielőbbi rehabilitálása érdekében. Mert ez a személy Magyarország, Lengyelország és Örményország legnagyobb kincse és nemzeti hőse! És ennek megfelelően kellene viszonyulni hozzá! Azért is, mert ma már súlyosan beteg öregember, akinek nem sok maradt hátra az eddigi, a kommunisták által keserűséges és rongyossá tett életéből...

A FIDESZ-KDNP által meghírdetett, Lázár János frakcióvezető nevével fémjelzett "Az MSZP osztozik az MSZMP felelősségében" című program mindenképpen támogatandó! Mert nemcsak a bűnösök megbüntetésre kerülhet végre sor, hanem megannyi gaztettük napvilágra kerülése is! Az MSZMP utódpártjának az elnöke, a KISZ egykori vezére Gyurcsány Ferenc 2006-ban Balatonöszödön cinikusan és büszkén ország-világnak bejelentette: „hazudtunk reggel, délben és este, éjjel és nappal, hónapokon, éveken ár, mindenkit becsaptunk! ” Tény és igaz! a vörösnáci párt és csatlós szervei (ávéhá, népfront, KISZ, Nőtanács, MEASZ, a pártpropagandisták és ávéhások kezében lévő média valamint az általuk szilárdan irányított gazságszolgáltatás (az „i”-t az elején szándékosan hagytuk ki!!!) rengeteget hazudott össze sok mindenről és sok mindenkiről. Ha kellett, hamis „dokumentumokat”, „bizonyítékokat” is legyártottak. Antoniewicz Roland ellen is. Mindazok, akik még mindig sárral dobálják meg Antoniewicz Rolandot, vagy az egykori állambiztonsági szervek tisztjei, besúgói, téglái, titkos tisztjei, vagy pedig a pártállami diktatúra fenntartójának, az MSzMP-MSzP-nek az egykori-mai tisztségviselői.
 
Antoniewicz Roland grafikája

Senki sem csodálkozott, vagy inkább nem akart csodálkozni azon, hogy miért éppen Antoniewicz Rolandal foglalkoznak ennyit, miközben lavinaszerű, hazugságokkal és valós tényeknek ferde tükörben történő bemutatásával megpróbálták egy jól irányított hecckampányban lejáratni, erkölcsileg, anyagilag és jogilag ellehetetleníteni! Sokan ezt a hecckampányt arra használták fel, hogy „bizonyítsák” a bizonyíthatatlant: ők aztán „valódi demokraták”! Sokan olyanok is meglovagolták ezt a sánta paripát, akikről csak később derült ki (vagy még nem derült ki!) az, hogy téglák, besúgók, vagy éppen titkos ávéhás tisztek, esetleg pártpropagandisták, munkásőrök stb voltak! Még a „nyilas röplap”-ügyben eljáró bíróról is kiderült, hogy a jogot gyorstalpalón „végezte el” és ávéhás tégla! Nem csoda, hogy az ellenbizonyítékokra sem ő, sem felettesei, még a Legfelsőbb Bíróság elnöke sem volt kíváncsi! Mert kiderült volna, hogy valamennyien elkövették a hatalommal való visszaélés és hamis vád bűncselekményét!

 Az ávéhás bírót még az sem zavarta, hogy az egyik tanú azt vallotta: fenyegető levelet kapott, hogy "ismerje fel Antoniewicz Rolandot mint tettest"! Butaságának csúcsa az, hogy ezt a "per" katáihoz csatolta!
A nyilasperben eljáró "bíró" igazi arca....
 
Mikó István "rendőr" altábornagy, a "rendszerváltáskor" a BRFK Állambiztonsági Vizsgálati Osztályát vezette - rengeteg magyar hazafit juttatott rács mögé!

Akár az ügyben eljáró „rendőr”, a BRFK Állambiztonsági Vizsgálati osztályának vezetője, ma „rendőr” tábornok Mikó István „elvtárs”!!! Vajon hány, hamis tanukat, álbizonyitékokat gyártó és forgalmazó ávéhás még mindig randitja a „demokratikus” rendőrség és a bíróságok légkörét?!?
 
Antoniewicz Roland büszke lehet a felmenőire, rokonaira! Tele vannak velük a lexikonok. De ő is előbb-utóbb ott találja a nevét, mert igaz és szerény, segítőkész ember, nagy hős és kiváló alkotó...

Antoniewicz Rolandot az emeszempés-emeszpés-ávéhás-álújságíró bűnözők belekeverték mindenbe, amibe csak lehetett. Elnevezték „szélsőbaloldalinak” is, meg „szélsőjobboldalinak”. De soha igazat nem írtak róla! És ma sem írnak. Pedig ma már az interneten rengeteg olyan hites dokumentum található (csak jóakarat kell a megtalálásukhoz!), amely egyértelműen megcáfolja a sok-sok hazugságot és Antoniewicz Roland mellett áll ki! Aki csak egy kicsit is tud lengyelül és elkezd kutakodni Antoniewicz Roland múltjában, egyből arra is rájön, hogy „itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel”! Nem Antoniewicz Roland lengyelországi vagy magyarországi múltjával! Azzal a hazugság-áradattal, amely még mindig jó céltáblának találja személyét! Nézzük hát először a lengyelországi múltját, ahol 1967-ig majd’ 20 évet élt.
 
Antoniewicz Roland részt vett az 1956-os poznani forradalomban és megsebesült.
 

Két szemtanú, egy hatósági orvos és egy katonai felcser igazolása Antoniewicz Roland 1956-os sebesüléséről, hadirokkantságáról

Antoniewicz Roland Budapesten született közvetlenül a háború befejezése után. A több könyv szerzője, több nyelven anyanyelvi szinten publikáló újságró-író (a lengyel sajtó közlései szerint az egyik legjobb a szakmában!) lengyelörmény édesapja: Zdzislaw Antoniewicz élsportoló is volt (megszámlálhatatlan versenyt nyert és állami kitüntetést kapott sportolóként és edzőként, sportbíróként), emellett a nem internáci színezetű lengyel-magyar barátság fáradhatatlan bajnoka volt.

 
Zdzislaw Antoniewicz kitüntetései

Zdzislaw Antoniewicz 1944 március 19-én a Bakáts téri katolikus templomban a reggeli órákban vette el Roland édesanyját, Karapancsits Teréz magyarörmény hadiőzvegyasszonyt. Ez mentette meg az életét (és sok-sok, az esküvőn jelenlévő, zömében jobboldali magyar hazafiét is!), mert a hajnalban hazánkat megszálló német katonai egységek előőrseként Budapestre érkezett Gestapósok, már kora reggel lázasan hozzáfogtak a felkutatásához, hogy letartóztassák! Nem ok nélkül. Még Poznanban, ahol született és élt, Zdzislaw Antoniewicz írt egy cikket arról, hogy a hitleri és a sztálini ideológia között csak árnyalatnyi különbség van és életveszélyes bla-bla az egész! Emiatt a német Gestapó és a szovjet NKVD (a KGB elődje) egyaránt kőrözte!
 
Hitler és Sztálin elvtársi együttműködésben KÖZÖSEN rohanták le Lengyelországot 1939. szeptemberében - Antoniewicz Roland grafikája
 
Antoniewicz Zdzislaw a lengyel-magyar barátság bajnoka volt. A fia, Roland is az. Egyiküknek sem köszönték meg, üldözték őket...
 
Zdzislaw Antoniewicz rövíden a halála előtt

Zdzislaw Antoniewicz lengyel karpaszományos hadnagy, 1939 szeptemberében, a hadüzenet nélküli sztálinista-hitlerista agresszió után, megannyi lengyel hazafi honfitársával együtt, bevonult a lengyel hadseregbe és hősiesen részt vett a védelmi harcokban, amiért többször ki is tüntették. Az összeomlás és a kapituláció hajnalán menekülnie kellett, mert jól tudta: sem a német sem a szovjet hadifogságot nem fogja túlélni! És igaza lett! Az oroszok és a németek tömegével gyilkolták a lengyeleket korra, nemre való tekintet nélkül. Magyarországra szökött, mert gyerek kora óta nagy barátja, tisztelője volt hazánknak, az olykor viharos közös múltunknak, a szintén örmény származású Bem Józsefnek, Petőfi Sándornak, Lázár Vilmosnak, Török Ignácnak, Czetz Jánosnak és Kiss Ernőnek. Tudta, hogy a magyar becsület megmenti őt is, honfitársait is. Nem is tévedett! Magyarországra akkoriban 140.000 lengyel katona és civil szökött át. Sokan teljes menetfelszerelésben, álig felfegyverezve. És a magyar testvérek erre nagyvonalúan szemet hunytak! Mi több: lehetővé tették azt, hogy teljes lengyel katonai alakulatok teljes menetfelszerelésben bántatlanul átvonuljanak a jugoszláv határig, ahonnan aztán némi kitérővel sikeresen átjutottak Franciaországba, az ott – Angersben – újjáalakuló lengyel hadsereghez! Mindezt akkor, amikor gróf Teleki Pál miniszterelnök elutasította Hitler azon követelését, hogy átengedje a Wehrmacht egységeit a Kassa – Velejte vasútvonalon, hogy a lengyeleket hátba támadhassák! Ezekről az évekről rengeteg visszaemlékezés, tanulmány, könyv jelent meg, amely újabb bizonyítékot szolgált a magyar-lengyel barátságnak és az Antoniewicz család példátlan hősiességének! Ezt a barátságot támadták meg és vonatták kétségbe az Antoniewicz Rolandot és szüleit erkölcstelenül támadó és lejárató vörösnácik!
 
Antoniewicz Zdzislaw egyik könyve. A felejthetetlen magyarországi éveiről, a sok-sok magyar barátról - igaz emberről. Nem csoda, hogy az MSZMP-MSZP-ávéhás bűnözők féltek a fiától, Antoniewicz Rolandtól!

Zdzislaw Antoniewicz nem menekült el a biztonságosabb Nyugatra, pedig ő is megtehette volna. Itt maradt, mert a lelkiismerete azt diktálta: itt van rá a legnagyobb szükség! És erre kérte őt több barátja-földije, akik a londoni lengyel emigrációs kormány vezetői voltak. Köztük volt gróf Edward Raczynski (1934-1945 között a Lengyel Köztársaság londoni nagykövete, 1941–1943 az emigrációs kormány külügyminisztere, 1979–1986 között a Lengyel Köztársaság emigrációs Elnöke), Stanislaw Mikołajczyk miniszterelnök-helyettes (1940–1943), majd kormányfő (1944),  Leon Orlowski budapesti lengyel követ (1941-ig), Józef Zaranski budapesti lengyel konzul és Dr.Zbigniew Zaleski professzor, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója. Zdzislaw Antoniewicz követségi I. titkárként az utóbbi helyettese lett, azon belül is az ifjúsági, egyházi és a hírszerzési ügyek felelőse (1941-től amikor a budapesti Lengyel Követség megszünt, az ügyek jelentős részét a Lengyel Intézet vette át). Rengeteget tett a magyar-lengyel barátságért! Id.Antall József miniszter, menekültügyi kormánybiztos rokonaként (Roland későbi keresztapja), gyorsan kapcsolatba került a legfontosabb politikusokkal és egyházi személyekkel, akik életük végéig a barátjának tekintették! A hadvezetésben Kéri Kálmán ezredes, Baló Zoltán ezredes, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes és mások. A politikusok közül Pethő Sándor és Tibor fia, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és sokan mások, akiknek köszönhetően Magyarország nem adott ki a németeknek és a szovjeteknek egyetlen egy lengyelt sem! Ellenben mindenben, amiben csak lehetett, segítették az itteni lengyeleket. A katolikus egyház részéről Serédi Jusztinián hercegprímás mellett a titkára és egyben a kultuszminisztérium főosztályvezetője, Beresztóczy Miklós páter, Varga Béla kanonok, balatonboglári plébános, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke és Lékai László balatonlellei plébános, későbbi esztergomi érsek, bíboros-prímás, Mindszenty József zalaegerszegi plébános, későbbi hercegprímás, valamint Hanauer Árpád váci püspök, továbbá Badalik Bertalan püspök, a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke. A hathatós segítségükkel sikerült elérnie azt, hogy az egész háború alatt Balatonbogláron működhetett akkoriban Európa egyetlen lengyel gimnáziuma, Vácott pedig a lengyel zsidó gyerekek árvaháza és iskolája.
 
A budapesti Lengyel Intézet helyettes igazgatója, a lengyel követség I.titkára Zdzislaw Antoniewicz szerkesztő (balról az eső), Szapáry Erzsébet grófnő, id.dr.Antall József Antall miniszter, menekültügyi kormánybiztos, Antoniewicz Roland szerkesztő keresztapja és ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapja, dr.Henryk Slawik, a lengyel országgyűlés képviselője valamint jobbról Varga Béla főtisztelendő atya, Balatonboglár plébánosa, a magyar Nemzetgyűlés elnöke (1947-ig) az FKgP részéről a balatonboglári lengyel gimnázium egyik ünnepségén
 
Antoniewicz Roland meghívója a barátjával, II.János Pál pápával való budapesti találkozásra
 
Zdzislaw Antoniewicz magyarországi évei alatt nagyon tevékeny volt. Lengyel lapokat szerkesztett (Kajtár Jenő csak névleges szerkesztőjük volt az akkori magyar sajtótörvények miatt!), könyveket adott ki, irányította a Budapest-Zakopane-Krakkó és Budapest-London között összeköttetést teremtő titkos futárszolgálatot és a formálisan Edmund Fietz-Fietowicz vezette lengyel hírszerzést, amely az oroszok és a németek háborús kegyetlenségeit és a magyarországi lengyel menekültek ellen irányuló akciókat igyekezte feltérképezni. És amikor 1941. januárjában sor került a budapesti lengyel követség felszámolására, sok olyan ügyben is eljárt, amely a követ felségterülete volt.
 
Gróf Keglevich István atya II.János Pál pápával beszélget. Antoniewicz Roland hozta össze a két barátját (balról takarásban)

A háború után Zdzislaw Antoniewicz a még londoni irányítású lengyel követség sajtóattaséja és a Nemzetközi Vöröskereszt lengyel szekciója magyarországi főmegbízottja volt. Utóbbi minőségben a hadifogságból visszatérő, hazatelepülő lengyelek ezreinek ügyes-bajos dolgait intézte és szó szerint életeket mentett. Nem csoda, hogy 1947. őszén hazarendelték. Aztán a már szovjetbarát hatóságok a határon letartóztatták és évekre „vizsgálati fogság” címén bebörtönözték. Így került vele együtt Lengyelországba a Budapesten született, magyar állampolgár fia, melynek állampolgárságát az exávéhás-emeszempés belügyesek máig törvényt sértve és számos bűncselekményt megvalósítva, máig nem akarják elismerni! Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmére, a Legfelsőbb Bíróság figyelmeztetése ellenére, az egymást soron követő belügyminiszterek még mindig nem válaszoltak! Pedig a harminc napos törvény által előírt határidő már réges-rég letelt!!! Ezzel szemben beosztottjai még a folytatólagos és tömeges közokirathamisítástól, a bíróságok félrevezetésétől sem riadtak vissza, csakhogy bizonyítsák hazugságukat: a Budapesten, magyar állampolgár szülőktől született Antoniewicz Roland „nem magyar állampolgár”! Reméljük ezen is változtat Orbán Viktor miniszterelnök, miután határozottan kijejentette: „nem tűrhetjük el, hogy akár egyetlen magyart is megfosszanak az állampolgárságától abban az országban, ahol él”!
 
A Kurier Polski c.lapban közzétett nekrológ

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, mennyire hazudtak és csaltak Gyurcsány és vörösnáci pártjának, ávéhájának az emberei az elmúlt 65 évben, nézzük meg először azt is, kik is voltak Antoniewicz Roland felmenői! Mert ugyebár „nem esik messze az alma a fától”! A Kurier Polski c. tekintélyes fél ellenzéki napilap 1984 október 26-i száma ezt írja édesapja nekrológjában: „Antoniewicz Zdzislaw a Wielkopolskai Felkelés tisztjének a fia, a Januári Felkelés tisztjének az unokája” volt. Ez már nagyon elgondolkodtató! Az Wielkopolskai Felkelés 1918-1919-ben meghozta Lengyelországnak a várva várt függetlenséget és a németek által megszállt Poznan városának és Wielkopolska tartománynak a visszaszerzését. Az utóbbi pedig az nagyorosz náci önkény és lengyel-ellenes terror elleni égbekiáltó tiltakozás volt! Utóbb kiderítettük, hogy mindketten, azaz Zdzislaw nagyapja és édesapja — egység-parancsnokokként — vettek részt a Wielkopolskai Felkelésben, hiszen a főparancsnok Józef Dowbór-Musnicki vezérezredes földijük és régi családi barátjuk volt! Mi több — amiről a még a pártállami időkben kiadott félig ellenzéki lap nem írhatott — Zdzislaw édesapja és Roland nagyapja a lengyel-szovjet háború kitörésekor (a lengyelek ezt lengyel-bolsevista háborúnak nevezik!, mi inkább a lengyel-vörösnáci, vagy lengyel-szovjet háború névnél maradjunk!) bevonult a Józef Pilsudski marsall vezette legendás I. hadtestbe (Pierwsza Brygada) és Lembergnél hősi halált szenvedett! A legmagasabb lengyel katonai kitüntetéssel, a Virtuti Militari érdemrend nagykeresztjével tüntették ki posztumusz. A poznani Citadella lejtőin kialakított Hősök Temetőjében, a Wiekopolskai Felkelés hőseinek parcelláján, katonái között helyezték örök nyugalomra.
 
A Lengyel Legionisták Egyesülete tagjai a lengyel-szovjet háború hős önkéntesei voltak. Sokan életükért fizettek a magyar-lengyel barátságért. Több legionista magyarörmény volt, akár Miklóssy Ferdinánd Leó elnök. Fent: Miklóssy Ferdinánd Leó a halála előtt 5 évvel. Középen: Miklóssy Ferdinánd Leó lengyel legionista egyenruhában. Alul: A Lengyel Legionisták (akik magyarok voltak!!!) kőbányai emlékműve a Népligetben. Ráférne a konzerválás!

(Itt csak zárójelben említendő: a Miklóssy Ferdinánd Leó hős magyarörmény hazafi vezette Magyar Legionisták Egyesületének többtucat tagja is Zygmunt Antoniewicz - Roland nagyapja - parancsnoksága altt részt vett a lengyel-szovjet háborúban. Többen közülük hősi halált szenvedtek! Emlékművük a Népligetben, néhány lépésnyire az 1-es villamos Vajda Péter úti megállójától található meg! Csoda, hogy a vörösnácik nem vették észre és nem repítették a levegőbe, ahogyan ezt az Aréna úti Regnum Marianum templommal megtették!)
 
Antoniewicz Roland hős dédapja és kitüntetései. Az 1863-as Januári Felkelés és az 1918-1919-es Wielkopolskai Felkelés tisztje, parancsnoka volt.
 
Antoniewicz Roland hős nagyapja, Zygmunt Antoniewicz. Az 1918-1919-es Wielkopolskai felkelés tisztje, parancsnoka, majd a lengyel-szovjet háborúban Józef Pilsudski marsall tisztje, parancsnoka volt. És a kitüntetései. Lembergnél hősi halált szenvedett.

Mindezek a tények már önmagukban is rávilágítanak arra, hogy az ávéhás-emeszempés-emeszpés vörösnáci hazugságokkal ellentétben, Antoniewicz Rolandnak semmi köze nem volt és nem is lehetett sem a kommunistákhoz sem a fasisztákhoz! Hiszen — mint már említettük — „nem esik messze az alma a fától! ” De nézzük tovább a tényeket! Sok meglepő, hátborzongató és hősiesnek mondható részlet rajzolódik ki makacs kutatásaink, kutakodásaink nyomán! Antoniewicz Roland, a nyelvzseni, azzal hívta magára August Hlond és Stefan Wyszynski hercegprímások korábbi titkárának, Antoni Baraniak poznani metropolita érseknek a figyelmét, hogy latinul is, lengyelül is kiválóan ismerte az egész szentmiseliturgiát! Mi több: több nyelven (köztük igazi anyanyelvén: örményül is!) fújta a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszek egyet! És Roland érseki ministráns, majd az érsek barátja, végül pedig a két legnagyobb barátjának: Stefan Wyszynski hercegprímásnak és Karol Wojtyla krakkói érseknek, a későbbi pápának a barátja lett! Az ávéhá börtönből kikerült, ugyancsak nyelvzseni édesapja pedig a poznani érsek titkos munkatársa! Ő fordította németre azt a pásztorlevelet, amelyet az érsek a lengyel püspöki kar nevében a lengyel milleniumi ünnepségek alkalmából intézett a nyugatnémet püspöki karhoz, és amely Moszkvában és Varsóban óriási botrányt váltott ki!
 
Antoni Baraniak poznani metropolita érsek és a legjobb barátja: Stefan Wyszynski gniezno-varsói bíboros-érsek, hercegprímás. Mindketten Antoniewicz Roland barátjai voltak. A hercegprímás egyik, Antoniewicz Rolandnak megküldött üdvözlete. Sokat leveleztek.
 
Antoni Baraniak érsek (a trónon) Úr Napi körmeneten. Antoniewicz Roland évekig a ministránsa és tanítványa, barátja volt (jobbról, takarásban).
 
Antoni Baraniak érsek és VI.Pál pápa
 
Antoni Baraniak érsek és Antoniewicz Rolandnak írt szívélyes dedikációja
 
A poznani főszékesegyház, ahol Antoniewicz Roland évekig volt Antoni Baraniak érsek ministránsa
 
Antoniewicz Roland sok levelet váltott dr.Antoni Baraniak poznani metropolita érsekkel és Stefan Wyszynski bíborossal, varsó-gnieznoi érsekkel, hercegprímással

Roland első „bűne” az volt, hogy élete egybenőtt a kommunisták által annyira gyűlölt egyházzal! Mert Roland pap akart lenni. Méghozzá örmény pap! A szovjetek pedig a legerőteljesebben az örmény egyházat és akár Hitler a zsidókat – az örményeket – üldözték! Roland ministránsként, egy czenstochowai ministráns-találkozón ismerkedett meg egy vele egyidős, kelet-lengyelországi ministránsal, bizonyos Jerzy Popieluszkoval, aki akkor kijelentette, hogy „pap akarok lenni”, mire Roland „visszavágott”: „én is pap leszek, de örmény pap! ” Készült is Velencébe, hogy az ottani örmény Mechitarista kongregációnál elvégezze a papi szemináriumot, de sajnos Velencébe rajta kívül álló okokból soha nem jutott el. Viszont a később a Solidarnosc-mozgalom egyik kulcsfigurájává vált Jerzy Popieluszko páterrel igen élénk kapcsolatban volt! Több „reakciós” magyar papot is bemutatott neki, köztük gróf Keglevich Istvánt, a Damjanich utcai Kis Regnum Kápolna igazgatóját, aki 10 évet ült le Kádár börtönében Márianosztrán csak azért, mert hű volt Jézushoz és tanításaihoz! Antoniewicz Roland 15 évig volt mellette sekrestyés és arany misés ministráns! Ehhez persze a plébános engedélyére is szüksége volt, de gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya) , a Szent Domonkos Rend magyarországi tartományának főnöke szó nélkül áldását adta erre, hiszen Rolandot még tihanyi plébánosi korából jól ismerte! Dóczy Zsigmond atya nagyon szép véleményt írt a 20 éve kiadásra váró, Roland által 3 kötetben, kötetenként mintegy 1200 oldalas, dokumentumokkal és fényképekkel illusztrált visszaemlékezéseiről! Megtalálható az interneten! Nem csoda, hogy mindeddig nem jelent, nem jelenhetett meg, hiszen minden betűje vádirat a kommunizmus ellen!
 
Dóczy Zsigmond atya nagyon szép véleményt írt
 
Gróf Keglevich István atya, a Kis Regnum Kápolna igazgatója, Antoniewicz Roland barátja és gyóntatója. 10 évet ült Kádár börtönében. Antoniewicz Roland 15 évig volt a sekrestyése és ministránsa. A másik képen Antoniewicz Roland ministrál gróf Keglevich István és gróf Dóczy László (Zsigmond OP) atyáknak
 
Diósi Kornél OP plébános atya igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland sekrestyés
 
Antoniewicz Roland Dragos Károly piarista atya, gimnázium igazgató és a kőbányai lengyel templom plébánosa társaságában. Antoniewicz Roland gyóntatója volt, szüleit és őt megeskette, és Rolandot megkeresztelte (id.Dr.Antall József miniszter volt a keresztapja!)
 
Antoniewicz Roland keresztlevele. A keresztapa: id.dr.Antall József miniszter, ifj.dr.Antall József miniszterelnök édesapja

Roland második „bűne” az volt, hogy 1967-ben Velencébe kalandos és hajmeresztő körülmények közepette akart disszidálni, de csak Magyarországig jutott el, elfogták, hetekig vendégeskedett a hírhedt Gyorskocsi utcai ávéhá börtönben, a „Susi”-ban, majd kitoloncolták, mire ő néhány nap múlva visszaszökött és gyorsan megnősült, ami miatt – a családjogi törvény rendelkezései miatt – nem tudták kitoloncolni! Aztán magyarul egy kukkot sem értő lengyel ávéhások jöttek érte, akiket — egy hiteles szemtanú, egy tanárnő írásos beszámolója szerint — Antoniewicz Roland „jugoszláv banditákként” lecsukatott a közelben ólálkodó rendőrjárőr által! Az „internacionalizmus” elleni támadást mindkét ávéhá keserűen lenyelte, nehogy az ügy kipattanásával közröhejjé váljanak! Végül a lengyel bíróság a távollétében, „tiltott határátlépésért”, néhány hónap felfüggesztett börtönre ítélte Antoniewicz Rolandot. De ez nem akadályozta meg a lengyel ávéhásokat (különösen nem a Lengyel Nagykövetségen dolgozókat), hogy hazugságaikkal évekig ott ártsanak neki, ahol és ahogyan csak lehet! Antoniewicz Roland pedig rájött arra, hogy ezek a bűnözők ellen a legjobb a saját fegyverükkel harcolni! Tette is a dolgát a rendszerváltásig. Magányos farkasként, mert jól tudta, hogy csak akkor marad mindez titokban, csak akkor lesznek sikeresek a hajmersztő akciói!
 
Egy ávéhás irat a Történeti Hivatal gyűjteményéből Antoniewicz Roland Magyarországra történt disszidálásáról

Roland harmadik „bűne” pedig az volt, hogy gyerek kora óta cserkész, majd cserkésztiszt volt! Egyik egykori cserkésztársa elmondta, hogy Roland az egyik közös táborozás során „odacsődítette” Antoni Baraniak érsekét, aki a későbbi pápa, Karol Wojtyla krakkói érsek, akkor még kanonok társaságában, késő este érkezett a Wielkopolska Nemzeti Park nevet viselő őserdő kellős közepén lévő tisztáson berendezett cserkésztáborba! Persze, hogy mindenki örült ennek a látogatásnak, hiszen nem tartozik a gyakori dolgok közé, hogy egy érsek celebrálja a szentmisét egy tábori misén! Roland évekig levelezett mind Baraniak érsekkel, mind Stefan Wyszynski hercegprímással, mind a későbbi pápával! Régi barátok voltak! De erről szerencsére a magyar ávéhások nem sokat tudtak! Őket az zavarta, hogy Roland mindenáron magyar-lengyel cserkész egyesületet és magyar-lengyel baráti társaságot akart létrehozni! Ez volt a negyedik „bűne”!

Antoniewicz Roland csak megalapította a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget és a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget. A két első "alternatív egyesület volt!

Roland negyedik „bűne” az volt, hogy 1970-ben Magyar-Lengyel Baráti Társaságot akarta tető alá hozni, majd annak talaján magyar-lengyel cserkész csapatot. Mintegy 1500 leendő alapító tagot szervezett be, a magyar kultúra krémjét! Az alapító okirata házkutatások, letartóztatások egész sorát túlélte! Igen becses ereklye! A Történeti Hivatalban őrzött ávéhás iratokból kiderül, hogy hiába tiltották be a Társaság létrehozását, „Roland csak szervezkedett”! Megpróbálták kitoloncolni – nem sikerült, mert a „baráti szocialista” országok vezetői iszonyatosan féltek tőle! Még a lengyelek sem fogadták vissza! Örültek, hogy megszabadultak tőle! A magyar belügyminisztérium egyik vezetője több tucat levelet váltott ebben az ügyben a pártközpont illetékes ávéháügyi vezetőjével – mindhiába! Még büntetőügyet sem tudtak gyártani ellene! Így aztán többször megpróbálták Rolandot eltenni láb alól, de minden kísérletük kudarcot vallott! Ezért aztán nem csoda, hogy már a neve hallatára gutaütést kaptak! Mert Roland mindig túljárt az eszükön! Persze sok minden más is volt a „rovásán”!
 
A Magyar-Lengyel Baráti Társaság néhány neves alapítójának aláírása.
 
Antoniewicz Rolandot a "hazudtunk reggel,délben,este, hónapokon, éveken át"-féle társaság úgy "kérte meg", hogy a papírossal ávéhásokat küldtek érte, akik agyba-főbe verték és kiverték néhány fogát
A Történeti Hivatalnál őrzőtt iratok sokasága bizonyítja, hogy az MSZMP és az ávéhá vezetői iszonyatosan féltek Antoniewicz Rolandtól! Mert nem tudták kitoloncolni, letartóztatni, megölni! Súlyos púp volt a hátukon!
 
Roland ötödik „bűne” az volt, hogy 1968-ban lefasisztázta a Szovjetuniót és a Varsói Szerződést (tagállamaival együtt) azért, mert – szavai szerint - „fasiszta agressziót követtek el a független Csehszlovákia ellen! ” És plakátjain éltette Dubcseket és a Prágai tavaszt! Mintegy három havi vizsgálati fogság után bíróság elé citálták, de itt is kudarcot vallottak: az ügyet egy, erősen jobboldali érzelmű fiatal bíró tárgyalta — Horányi Miklós, a Legfőbb Ügyészség jelenlegi sajtófőnöke, Sólyom László Köztársasági Elnök legfőbb ügyész-jelöltje —, aki jelképes, felfüggesztett ítéletet hozott! De segítettek Rolandnak mások is, akik egyre jobban „unták” Csermanek János diktatúráját. Köztük Pethő Tibor újságíró, a MÚOSZ és a Népfront alelnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője, majd a rendszerváltás után a Szerkesztő Bizottságának elnöke, Pálffy József, a MÚOSZ elnöke, a Magyarország főszerkesztője, Pálffy István újságíró, FIDESZ-KDNP színeiben megválasztott országgyűlési képviselő nagybátyja. Aztán Kéri Kálmán „horthysta” ezredes, a rendszerváltás után vezérezredes, az Országgyűlés doyenje-képviselője, vagy Nánási László, a Nemzeti Parasztpárt egykori főtitkára. És még sokan mások. Mert vakon megbíztak Rolandban és imponált nekik az elszántsága és az, hogy „magányos farkasként” kész volt a végsőkig kűzdeni a rezsim megdöntéséért, ami végül sikerült is neki! De erről később.
 
Antoniewicz Roland 1968-as bírósági ítélete, és annak megsemmisítése. Előtte az ügyészségi és bírósági ávéhás téglák mindent elkövettek, hogy ez ne történjen meg!
 
Alekszander Dubcsek
  
A Prágai Tavasz a vörösnáci szovjet fegyveres banda megszállja Csehszlovákiát  
Dr.Horányi Miklós

Roland hatodik „bűne” az volt, hogy lengyel volt! Méghozzá a „legreakciósabb”! A lengyelektől a emeszempés-ávéhás hatalom iszonyatosan félt! Mert mások voltak, mert a kommunistáknak nem sikerült térdre kényszeríteni ezt a büszke és igaz népet! Lengyelországban nem sikerült betiltani a szerzetesrendeket, szétverni az egyházat és iszonyatos lelki erejét, nem sikerült kisöpörni a paraszt padlásokat és megszüntetni a magán gazdaságokat, térdre kényszeríteni a kisiparosokat, nem sikerült a lengyeleket terrorizálni, mesékkel etetni őket! Kevesen tudják, hogy az 1956-os dicső Forradalom Lengyelországban, méghozzá Poznanban, 1956 június 28-án kezdődött! A tizenegy éves suhanc Roland az édesapjával együtt részt vett a megyei ávéhá központ Kochanowski utcai székháza ostrománál és megsebesült (később Roland szüleivel együtt pénzt, ruhát, élelmet, gyógyszereket gyűjtött a bajba került 56-os magyar testvéreknek és az adományokat a második világháborús lengyel futárok vitték titkos utakon Magyarországra!). Igazolt hadirokkant, mert többen tanúsítottak azt, hogy poznani 56-os hős hadirokkant! Hiszen – mint már írtuk – „nem esik messze az alma a fától”! Persze Csermanek bűnbandájával ellentétben, az 1956 őszén hatalomra került Wladiszláv Gomulka párt első titkár azonnal amnesztiát hirdetett nemcsak az ötvenhatos hősöknek, de az összes politikai elítéltnek! Roland ezért úszta meg a letartóztatást! De nem úszta meg a lengyel ávéhások mind nagyobb haragját, mert állandóan olajat öntött a tűzre! Rengeteg olyan „ügyet” produkált, amiért Magyarországon kötél járt volna! Ő mindig megúszta, mert bizonyítékokat soha nem találtak ellene! És Magyarországon csak folytatta az elkezdett utat! A magyar ávéhások, az állampárt minden egyes magyarországi lengyelt megfigyelt. Különösen a Solidarnosc-korszakban! És minden lengyelbarát magyart. Persze az érintettek többsége tudott erről és nagyon óvatos volt. De nem mindenki. Ezért ölték meg szinte egymás után Roland több magyar barátját, köztük Elbert Jánost, Kerényi Gráciát, Fábián Zoltánt, Kizmann Lajost, Hajdu Istvánt és másokat. Csak a Roland elleni merényleteket puskázták el, ami egyre nagyobb dühöt váltott ki a rezsim vezetőiben és ávéhás csicskásaiban!
Antoniewicz Roland és édesapja régi barátja és harcostársa: Kéri Kálmán vezérezredes társaságában, budai Érmelléki utcai lakásán

Roland hetedik „bűne” az volt, hogy a lengyel nagykövetség és az magyar ávéhá többszöri tiltása, fenyegetése ellenére, „újságíróskodott”. Tömegével írta a lengyel és a magyar sajtóban megjelenő kisebb-nagyobb cikkeit, pedig - tolvaj kiált rendőrért alapon - minduntalan azt hangoztatták: „nem újságíró, csaló”! Le is írták különböző jelentésekben, amelyek megtalálhatók a Történeti Hivatalban! Pedig nem az újságíró, akinek erről papírja, kinevezése van, hanem aki tömegével publikál cikkeket! Több ezer írása jelent meg a két ország lapjaiban. És más nyelveken is! A magyar-lengyel barátság fényes történelmi lapjait mutatta be, népszerűsítette a két ország történelmét, kultúráját, alkotóit. Mintegy 250 lengyel színészt „importált” a magyar játékfilmekbe, közvetített koprodukciók létrehozásánál, képzőművészek számára a másik országban és Nyugaton szervezett kiállításokat. De ez mind csak egy keskeny szelet a tevékenységéből, hiszen emellett lengyel könyvekről írt lektori jelentéseket a magyar és magyar könyvekről a lengyel könyvkiadóknak abban a reményben, hogy meg is jelennek a másik ország nyelvén! Még könyvet is írt Lengyelországról, amelyet megjelenése után a pártközpont azonnal bezúzatta! Annak ellenére, hogy a párt kiadója öles betűkkel reklámozta a könyvet. Annak ellenére, hogy más kiadók is – írásban! – igen kedvező véleményt írtak róla. És miért történt meg mindez? Mert Roland képtelen volt hazudni! (Ha készített valakivel interjút, vagy csak írt róla, ötször megkérdezte: nem tévedett-e!) Valóban megírta azt, mit kell tudni Lengyelországról! És a vörösnáci hamis prófétákat ez is nagyon idegesítette!
 
Az egyik varsói hetilap, a FILM főszerkesztőjének igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland a budapesti tudósítójuk, munkájával elégedettek, számtalan cikkét publikálták, melyekben a magyar filmművészetet és alkotókat propagálja. És a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének sajtóattaséja, ávéhás besúgó által írt jelentése arról, hogy "Antoniewicz Roland nem újságíró, szélhámos". Ki hazudik reggel, délben, este, hónapokon és éveken át és mindenkit becsap??!!

 
Antoniewicz Roland "Mit kell tudni Lengyelországból c.könyvét a Kossuth Könyvkiadó megjelenése előtt erőteljesen propagálta. Aztán a pártközpont betiltotta. Egyenesen a nyomdából a zúzdába került.És a Tankönyvkiadó igazolása arról, hogy Antoniewicz Roland könyve JÓ KÖNYV!

Roland nyolcadik „bűne” az volt, hogy erőteljesen kapcsolatban állt a Nyugatra emigrált jobboldali, kommunistaellenes lengyel ellenzék vezéralakjaival, köztük Jerzy Giedroyc herceggel, a lengyel pártállam vezetői által a pokolba kívánt párizsi Kultura című folyóirat és számos neves jobboldali írók könyveit megjelentető főszerkesztő-kiadóval. A Giedroyc herceg által Rolandnak írt számos levele ugyancsak megtalálható az interneten! Ha az idegen nyelveket nem ismerő magyar ávéhások ennek a levelezésnek a nyomára találtak volna, ez elegendő okot szolgált volna arra, hogy — mondjuk —„kémkedésért” hosszú évekre bebörtönözzék! Hál’Istennek ez a momentum elkerülte a lankadó, idegen nyelveket nem ismerő figyelmüket! És Roland jelentéseket, tényfelismeréseket, adatokat küldött a Párizs melletti Mesnil-le-Roi városkában élő és tevékenykedő Giedroycnak, javaslatokat írt arra vonatkozólag, milyen magyar szerzők könyveit érdemes megjelentetni! E mellett számos cikket is küldött, amelyek a legkülönfélébb álneveken a nyugati sajtóban meg is jelentek. Még Amerikában is, a Magyarok Vasárnapjában, ahol – a rendszerváltás után – több írása már a saját neve alatt is megjelent. Mert az ősi örmény Bagratuni név az Antoniewicz család igazi neve! A Kelet-Lengyelországban élt felmenők belpolitikai okok miatt a XVII. században lengyelesítették az Antonjan toldalék nevet és elhagyták a Bagratunit, ahogyan ezt tette több tucat másik, Lengyelországban már néhány évszázada élő örmény arisztokrata család. Azonban híres genealógusok egész sora ezt a tényt és a Bagratuni-családfát írásban is elismerte! Antoniewicz Roland édesapja halála után, a Bagratuni-ház fejeként döntött úgy, hogy visszatér ősi nevéhez, amit – bűncselekményt töbrendbelileg, folytatólagosan elkövetve – a belügyben és a közigazgatásban ottragadt ávéhások újra és újra megpróbálják meghiúsítani, semmissé tenni. De „a hazug embert gyorsabban lehet utolérni, mint a sánta kutyát” közmondás igazsága szerint, előbb-utóbb ők is börtönbe kerülnek gaztettjeik miatt! Giedroyc herceg mellett, Antoniewicz Roland - Roland von Bagratuni - Giedroyc több barátjával is élénk kapcsolatban állt, köztük a lengyel származású Zbigniew Brzezinskivel, az USA elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójával! Később a Solidarnosc-al is kapcsolatba lépett. Erről is több bizonyíték kering az interneten!
 
Jerzy Giedroyc herceg, a párizsi Kultura és más bolsevista-ellenes kiadványok főszerkesztője és kiadója volt.Az egyik képen Zbigniew Brzezinski lengyel származású USA politikussal. A többi képen levelei Antoniewicz Rolandhoz. A professzori címzésre azért volt szükség, hogy a küldemények ne akadjanak fenn az ávéhások hálóján.
 
Az Antoniewicz Roland által készített, világszerte publikált képen Henryk Jankowski gdanski kanonok-plébános (balról), Szent Jerzy Popieluszko atya, a vörös náci bűnözők által kegyetlenül megölt varsói plébános, Antoniewicz Roland barátja és Lech Walesa, a Solidarnosc vezére, későbbi lengyel köztársasági elnök látható. Mind jól ismerték egymást.

Roland kilencedik „bűne” az volt, hogy kitartó majd’ egy évtizedes munkával, filmrendező-asszisztens, majd első asszisztens lett az akkori legnagyobb magyar filmrendezők mellett. És amikor ávéhás-emeszempés óhajra kirúgták a Magyar Filmgyártó Vállalattól, a magyar filmvilág színe-java nemcsak kiállt mellette, de azt is elintézték, hogy a Magyar Televízió műsorszerkesztője és szerkesztő-rendezője legyen! A vörösnácik már az MTV-s pályafutása legelején megpróbálták ellehetetleníteni és a televíziótól kiebrudálni. Évekig nem sikerült. Azt sem tudták megakadályozni, hogy önálló filmeket készítsen! Az első filmjét, az Utcalabirintust szó szerint a semmiből teremtette elő! Mert nem kapott rá semmilyen komoly keretet! Ő teremtette elő a szükséges pénzt és sokak elmondása, írásos véleménye szerint: „nagyon jó filmet készített”! Ennek ellenére nem engedték ki sem Oberhausenba, sem Mannheimbe, sem Velencébe vagy más rangos nyugati filmfesztiválra, mert a borítékolt sikere végleg megcáfolta volna eddigi hazugságaikat! És Roland megint szembeszállt velük! A hóna alá kapta a film nullkópiáját és kivitte Lengyelországba a kosalini ifjúsági filmfesztiválra, ahol Oklevelet kapott! Ezzel az „Utcalabirintus” betiltása is meghiúsult, mert az MTI nyomán, az egész magyar sajtó hírül adta Roland győzelmét! Tetszett-nem tetszett, az MTV bemutatta a filmjét és a kritika nagy elismeréssel fogadta!
 
Jancsó Miklós és Hernádi Gyula igazolása: szerintük Antoniewicz Roland kiváló filmrendező. Kritikák Antoniewicz Roland első filmjéről, az Oklevele és néhány kép a film forgatásáról, illetve a filmből.

Roland tizedik „bűne” az volt, hogy bízott a törvényekben és idejében nem akadályozta meg azt, hogy törvényellenesen kirúgják az MTV-től! Nagy Richárd akkori elnök, de legfőbb képen Szinetár Miklós főrendező és tévé alelnök mindenben segítették és védték a támadásoktól. De nem sokáig, mert Appel Aczél György megelégelte azt, hogy Roland sikert sikerre halmoz és hallani sem akar arról, hogy behódoljon az akaratának. Leváltotta Nagy Richárdot és a helyére a jobbkezét, a már kultuszminiszternek kijelölt Kornidesz Mihályt ültette, aki már másnap Rolandot kitette az utcára. Roland persze még mindig bízott a törvényekben, fellebbezett, bíróság elé vitte az ügyet, ahol kiderült, hogy az MTV egyik párttitkárának és főávéhásának, egy bizonyos Csók Pálnak futtában össze eszkábált, hazugságok tömkelegét tartalmazó feljegyzése miatt rúgták ki! Polgári bíróság elé vitte az ügyet, ahol sorra dokumentumok garmadájával megcáfolta a párttitkár hazugságait. Majdnem megnyerte a per, de végül a gazságszolgáltatás győzött (megint az „i” kezdőbetű nélkül!). Ráadásul Kornidesz Mihály cinikusan a képébe röhögött. És persze több, forgatás alatt lévő filmjét leállította és más alkotóknak adta át befejezésre, amivel a szerzői jogi törvény több passzusát is durván megsértette.

Appel Aczél György, a kultúrában mindenható, a pártvezetésben irányadó "Aczél papa"
  
dr.Kornidesz Mihály az MSZMP tudományos, kulturális és oktatási osztáylának vezezetője, leváltott MTV elnök, észa.koreai, majd albániai nagykövet — hülyesége buktatta meg az MSZMP teljes vezetését

Roland tizenegyedik „bűne” az volt, hogy nem hagyta ennyiben a dolgot. Összedugta a fejét egy sor ellenzéki és „bólogatójancsi” barátjával, majd támogatásukkal elérte azt, hogy a kormány és a pártvezetés szemében Kornidesz Mihály hiteltelenné és nevetségessé vált. A vezető pártkáderek nem gondolkodtak, hanem azonnal cselekedtek! Nem szerették a botrányokat! Kornideszt leváltották az MTV éléről és a phenjani, majd a tiranai nagyköveti székbe ültették, ami a párt-kádersüllyesztő végállomása volt. Persze a barátjáról és főnökéről – Appel Aczél Györgyről –– sem feledkeztek meg! Őt is fokozatosan leépítették, tisztségeitől megfosztották, minek következtében a proligyerekből lett kulturális „szakember” Bécsbe kényszerült elmenekülni, mert attól tartott, hogy az ávéhások az életére törnek! Befüggönyözött bécsi lakása ablakából reszketve leste az utcát, ahányszor a ház előtt megállt egy gépkocsi. Bécsben is halt meg. Aczél bukása egy igazi lavinát indított el, amely sorra elsöpörte régi barátait és „harcostársait”: Apró Antalt, Gáspár Sándort, Benke Valériát, Lázár Györgyöt és sokan másokat! Roland pedig csak nevetett a hirtelen tisztogatáson. Tudta, hogy mindez a kádári hatalom rohamosan közeledő végét jelentheti, ha idejében kihasználja a ragyogó körülményeket!
 
Kornidesz Mihály és az MTV szemenszedett hazugságok tömegével alapozta meg Antoniewicz Roland kirúgását. A sértett amikor ezt megtudta, felkereste mindazokat és pecsétes igazolást kért arról, hogy Kornidesz Mihály és az MTV hazudik.

 
még a Lengyel Televízió is megcáfolta és kijelentette: Antoniewicz Rolandot nagyrabecsüli
 
 
 
 
 
 
 Antoniewicz Rolandot rengetegen felkarolták Kornidesz Mihály (és a pártközpont) elleni harcában
 Kornidesz Mihályék attól sem riadtak vissza, hogy hamis bizonyítékot adtak be a bíróságra, de lebuktak, persze büntetőjogi következmények nélkül. Ezt a vörösnáci bűnözők többször megpróbálták Antoniewicz Rolandal szemben. A "nyilasröplap"-perben és a "rendszervátás" után is. Végeredményben a vezérük, Gyurcsány Ferenc bejelentette: "hazudtunk reggel, délben és este, éjjel-nappal, hónapokon, éveken át, mindenkit becsaptunk!
 
 Végül Antoniewicz Roland megúnta azt, hogy a vörösnáci bűnözők hülyét csinálnak belőle és bevetette a nehéz tüzérséget: újabb leveleket írt és iratott alá, melyek az összes pártállami vezető kezébe kerültek. Ez volt az a dominóreakció, amely a pártállam bukásához vezetett...
Antoniewicz Roland barátai segítségével kirúgatta Kornidesz Mihályt az MTV-től, ami Aczél Appel György bukásához, majd a rendszerváltáshoz vezetett...

Roland tizenkettedik „bűne” az volt, hogy már említett szövetségeseire - és a Grósz Által annyira kedvelt piára: egy üveg lengyel vodkára - támaszkodva elősegítette egykori párttitkára (a Lapkiadó Vállalatnál és az MTV-nél) Grósz Károly hatalomra kerülését és ezzel a rendszerváltás elindítását. Grósz pedig (újabb üveg lengyel vodkák birtokában) Antoniewicz Roland tanácsai nyomán először új egyesületi törvényt hozott. És Roland már elsőnek élt a lehetőséggel és létrehozta a két első ellenzéki (akkor „alternatív”) egyesületet: a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget és annak gyermekszervezeteként a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget. A feldühödött ávéhások mindent elkövettek, hogy szétverjék őket! Roland pedig ismét figyelmen kívül hagyta a reá leselkedő veszélyt! Többezer magyar diákot utaztatott ki a Solidarnosc-szellemmel átitatódott Lengyelországba igen olcsó több napos táborokba és túrákra. Aztán a Magyarországi Örmények Szövetségét is megalkotta, amely még nagyszámú képviselőt is küldött az önkormányzatokba. Utóbbit az ávéhások egyik, sötét múltú emberük, a Magyar Rádió egyik főszerkesztőjének és párttitkárának, egy bizonyos Alex Avanesziánnak a segítségével próbálták szétverni, aki egy, ötszáz éve a pápa által alapított irgalmas rend nevével visszaélve alapított saját káeftéjével szélhámoskodva, Roland lejáratása érdekében ismét a „régi fegyverhez”: közokirathamisításhoz fogott hozzá. Nem sok sikerrel, a bíróság előtt egyértelműen kiderült az, hogy Alex elvtárs szánalmas hamisítványokkal állt elő! Egy másik bírósági perben hozott ítélet azt is bebizonyította, hogy Antoniewicz Rolandnak az MSZMP-hez semmi köze nem volt, és tagja sem volt a vörös náci pártnak! Mert Roland szinte valamennyi korábbi munkahelye párttitkárát szemtelenül beidéztette! Így aztán nem csoda, hogy Roland lejáratása érdekében folyó sakkjátszmában bevetették a „bástyát” a hirhedt Rózsa György Eduárdó személyében, aki az általa létrehozott Kádár János Társaságba terrorral, hozzátartozói kárára elkövetendő gyilkossággal fenyegetve, kényszerítette bele Rolandot. És Roland utolsó dobása az volt, hogy …bíróságilag bejegyeztette a „kamunak” indult szervezetet, címeként pedig az ...MSZMP központi székházának címét adta meg! Aztán nyilatkozataiban Kádár hanglejtésével űzött gúnyt az egészből.
 












Az ávéhás bűnözők csak súlyos, 30 napon túl gyógyuló testi sértés árán tudták rávenni Antoniewicz Rolandot arra, hogy "bevallja" az általuk készített "nyilasröplap" "szerzőségét!" A pert igen silány "bizonyítékok" alapján vezényelték le, miközben Antoniewicz Roland a hazugságaik megcáfolására semmilyen lehetőséget nem kapott! Még az ávéhás "írásszakértő" sem tudta eldönteni: Roland, vagy az ávéhás miniszterhelyettes Harangozó Szilveszter írógépén készült...
Gróf Dóczy László (Zsigmond OP atya), a domonkos templom plébánosának, a rend magyarországi tartománya főnökének véleménye Antoniewicz Roland könyvéről 
Antoniewicz Roland készítette ezt a grafikát. Soha nem volt tagja semmilyen pártnak!

Egy a sok ávéhás pimasz hazugság közül: miközben Antoniewicz Roland közgúny céljából, az MSZMP és a kommunisták lejáratása végett bejegyeztette a nyakba tukmált Kádár János Társaságot, az ávéhá felbujtására a Fővárosi Bíróság elnöke azt hazudta, hogy a Kádár János Társaság nem került bejegyzésre!

Négy tehetséges rendező találkozása. Balról jobbra: Andrzej Wajda, Antoniewicz Roland, Kósa Ferenc és Jancsó Miklós
 Antoniewicz Roland az Utcalabirintus rendezése közben, alul: mellette Reviczky Gábor
  filmkockák az Utcalabirintus c.dukumentum-játékfilmből (köztük Reviczky Gábor, Sarlai Imre és Bencze Ferenc főszereplők)
A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Szegedi Erika, Bálint András
A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Gór-Nagy Mária
 A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Bálint András és Görbe Nóra
 A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Bálint András
  A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Szilágyi István

A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Bálint András
 A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Görbe Nóra
 A betiltott és leállított Utcalabirintus II — Bálint András és Görbe Nóra
Antoniewicz Roland a "Linda" szereplőjeként Psota Irénnel
Antoniewicz Roland az "Ékezet" című film szereplőjeként Kéry Edittel és Bódis Irénnel
Antoniewicz Roland az "Ékezet" című film szereplőjeként Éless Béla és Andorai Péter mellett
Antoniewicz Roland az egyik Jancsó-film forgatásán Tarján Györgyivel és Steanovity Zoránnal 
 Antoniewicz Roland Újhelyi János dramaturg, Bacsó Péter filmrendező és Andor Tamás operatőr társaságában
Antoniewicz Roland és Zsombolyai János rendező-operatőr
Antoniewicz Roland az "Ékezet" szereplőjeként Sinkovits Imrével és az instruáló Kardos Ferenc rendezővel 
 Antoniewicz Roland a "Kojak Budapesten" foragtásán Szalkai Sándor rendező munkatársaként — középen Harsányi Gábor főszereplő, mellette Lakatos Iván operatőr
Antoniewicz Roland Andrzej Lipinski lengyel újságíróval Bacsó Péternél
Antoniewicz Roland Andorai Péterrel az Ékezet című játékfilmben
 Antoniewicz Roland az egyik Pécsi Játékfilmszemlén élesen támadja a filmgyári sógor-komaságot és ezzel Aczél György klientúráját, ami egyik oka volt annak, hogy "Aczél papa" neve hallatára gutaütést kapott
Antoniewicz Roland filmgyári munkájáról mindenki nagy elismeréssel nyilatkozott

Helyhiány miatt, csak felvázoltam Roland „bűneit”. Terjedelmes, igen izgalmas, dokumentumok százaival illusztrált visszaemlékezésében igen részletesen kitér mindenre! Reméljük, egyhamar akad kiadó, amely megjelenteti, mert igazi bestsellernek igérkezik. Nemcsak idehaza, de külföldön is! Különösen az angol, orosz, német, örmény, spanyol, arab, francia és portugál nyelvterületen.

New York, 2011 őszén

Inaçio Angelos
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor ezt a cikket portugálról lengyelre for­dít­tattam, majd közzétettem, a lengyel ver­zió­ba olyan té­ny­ek is bekerültek, amelyek hely­hi­ány mi­att a magyar cikk­ből kimaradtak. U­tó­i­ratként most ezeket is közzéteszem.
Inaçio Angelos főszerkesztő
-----------------------------
Antoniewicz Roland Nánási Lászlóval, a Nemzeti Paraszpárt egykori főtitkárával. Édesapja barátja volt a II világháború alatt.
Roland a már említett szövetségeseire és néhány üveg lengyel vodkára támaszkodva, beférkőzött el­lensége — Grósz Károly bizalmába, akit jól is­mert a Lapkiadó Vállalatból és a Magyar Te­le­ví­ziótól, ahol évekig munkaviszonyban volt, Grósz pedig a vállalati pártbizottság titkára. Alacsony alkata miatt, Grósz kisebbségi mániában szen­ved­ett, amit aroganciával és álkeménységgel próbálta leplezni. Amúgy „ártatlan bárány“ volt (ha a egy­ál­talán a kommunisták „ártatlanok“). Mindemel­lett gyó­gyíthatatlanul beteges alkoholista volt. Iv­ott minden adandó alkalomkor! Imádott mind­en­­le filmszemlére, sport- és kulturális lé­te­sít­mény megnyitására utazni, mert ott kötelezően rend­ez­tek banketteket, ahol annyit lehetett inni, amennyi csak beléje fért! Méghozzá ingyen, egy kü­lön­te­rem­ben, az ivócimboráival! Grósz minden ivó volt. Szerette a sört is, a bort is, a vermutokat, de leg­in­kább a vodkáért volt oda! És a lengyel Wódka Czy­sta Wy­borowával pedig nyulat lehetett fogatni vele. A­múgy nem volt rossz ember. Akiket lá­tás­ból is­mert, mindig kedves volt hozzájuk, ér­dek­lőd­ött hogy­létük, családjuk, szakmai és egészségi gond­­jaik iránt. Gyakran segített is nekik. Még ak­kor is, ha ezt nem kérték! Így aztán Roland őt cél­oz­ta meg, a szövetségesei pedig nem ellenezték ezt a kí­sérletet. Roland tehát meglátogatta őt egy fél li­ter­es vodkás ü­veg­gel a kezében és meg­­loz­ta a kis­hitűségét.  Aztán amikor amaz már pi­tyó­kás állapotba került (ami egyébként ritkán fordult elő vele) elkezdte neki magyarázni: „Kádár elv­társ már nagyon beteges és idős, belefáradt s a ba­rátai is már sorra eltávoztak…“ Grósz pedig csak bó­lo­gat­ott…

 
Grósz Károly: „egy üveg vodkáért a királyságot”!

És hát tudnod kellene, Grósz elvtárs, az elv­társ­ak szerint te vagy a leg­alkalmasabb jelölt az u­tód­lásra!“ — An­to­nie­wicz Roland etette a kis­hi­tű­ségét. Grószt pedig már alaposan feldobta az i­tal, ezért bármire rá lehetett venni! Annak ti­tok­zat­osan csengő kihangsúlyozása, hogy „az elv­társ­ak szerint” úgy hatott rá, mint a vörösposztó a közmondásos bikára! Szó nélkül bekapta a csalit!
 
Grósz Károly: „Elvtársak! Könyörgöm! Adjatok csak egy ilyen pici pohár lengyel vodkát!

Mert Grósz szolgalelkű pártvezető volt, mind­e­mel­lett a kisebbségi komplexusa miatt, henyélő volt. Mert a karierr csúcsairól álmodozott! De csak akkor volt hajlandó komolyabb feladatot vál­lalni, amikor elhangzott a varázsszó: „az elv­társ­ak így gondolják!“, vagy „az elvtársak vé­le­mé­nye szerint erre ő a legmegfelelőbb!” Ilyenkor nem gondolkodott, hanem a tudatallatijában vi­gyáz­ba vágta magát és várt „az elvtársak” újabb biz­tatására! Roland pedig megtalálta a hiú Grósz­hoz a megfelelő „kulcsot”! Csak az „elvtársakat o­dafentről” em­le­gette és Grósz kézből etethető ba­rikává vált!
 
Kádár János: „ezt ügyesen csináltad, Grósz elvtárs! Elismerésem! Pedig arra gondoltam, hogy még egy kicsit basáskodom… Olyan pártelnököt csináltál belőlem, akinek nincs semmilyen hatásköre! Szép dolog! Csak így tovább a lenini úton!”

 
Néhány üveg lengyel Wódka Czysta Wy­bo­ro­wa nyomán, Roland, teljesen meggyőzte Grósz Károlyt arról, hogy ő az egyetlen és a leg­al­kal­mas­abb utóda Kádár Já­nos­nak! Lehet, hogy ez hihetetlenül, szinte me­se­szerűen hang­zik, de „aki mer — az nyer!“ és Ro­land pontosan be­le­trafált Grósz hiú lel­ki­sé­gé­nek leg­sötétebb bugyraiba! Si­ker­esen meggyőzte ar­ról, hogy ő az egyetlen le­het­séges utóda Kádár Já­­nos­nak!! Mert „ez az elv­társ­ak véleménye“! Jól tudta, hogy a hiú Grósz a párt­központban senkitől nem fogja megkérdezni: „vé­letlenül nem te vagy az az elvtárs oda fönt­ről“?! Mert Grósz nagyon ódzkodott a szé­gyen­től! Nem szeretett „célt té­vesz­teni“, amit részegen nem egyszer keserűen ta­pasztalta! És An­to­nie­wicz Roland pedig olyannyira meg­győzte, hogy még egy beszédet is írt neki a Köz­ponti Bizottság kö­zelgő ülésére! Grósz pedig akarva – a­ka­rat­la­n­ul trónfosztotta Kádárt és ön­ma­gát javasolta a meg­üresedett pártvezéri székbe, Kádárnak pedig a hatáskör nélküli, a párt a­lap­sza­bá­lyában egy­ál­ta­lán nem szereplő párt­elnöki tiszt­ség jutott!
 
„Aj, ez a lengyel vodka valóban csodálatos! És ki gondolta volna, hogy neki köszönhetően  lettem miniszterelnök és az MSZMP Központi Bizottságának feje! De meginnék még két félliterest…“

Roland jól tudta, hogy ettől az ülésteremben síri csend támad! Senki sem mer megmukkanni, ami ki­tünő efektus lesz a színi előadás következő fel­vo­nása előtt! Mert mindig akad egy olyan „elv­társ”, aki a halálos unalomtól elszundított és épp a csendtől fog felrémülni, majd elkezd tapsolni, a töb­bi­ek pedig birka módjára követik! Így is tör­tént! A központi Bizottság szó nélkül elfogadta és jóváhagyta Grósz Károly jelölését és meg­vá­lasz­totta Kádár utódjának!
 

Grósz Károly és  Gorbacsov. Gorbacsov: „szégyellem magam, Grósz elvtárs, hogy nem ízlett neked a mi Sztolicsnaja vodkánk, de őszintén bevallom: a lengyel Wódka Czysta Wyborowa valóban jobb!“

Aztán A. Roland még egy rövíd ideig tit­kosan ezt–azt tanácsolta neki! Hivatkozott a lengyel ta­pasz­talatokra, ahol „a magyarnál jóval haladóbb tör­vény szabályozza az alulról építkező egy­es­ü­let­ek létrejöttét, akár az NDK-ban!“ És Grósz az új egyesületi törvénnyel szélesre tárta azt a kaput, amely a pártállam felbomlásához vezetett! Mert el­őbb az Országgyűlés megalkotta az új e­gye­sü­le­ti törvényt, melyre támaszkodva Antoniewicz Ro­land elsőként létrehozta a lengyelbarát ellenzéki e­gye­sületeit, köztük a cserkész szövetséget, a­mi­től a belügyi-ávéhás vezetők ismét kiütéseket és gu­taütést kaptak! Na és ez a törvény alkotta meg a többpártrendszert és a vörösnáci pártot a rend­szer­váltó tárgyalóasztalhoz kényszerítette! És el­ve­zetett oda, hogy Roland kuzínja — ifj.dr.Antall József — lett a miniszterelnök! De akkor Roland már jóval fontosabb és komolyabb ügyekkel volt elfoglalva!
 
Antoniewicz Roland (hátul) Grósz Károly társaságában május 1-én. Mellette Nagy Sándor korábbi KISZ-vezér, a nemlétező  Elnöki Tanács tagja és a SZOT elnöke. Grósz Roland felbujtására kaparintotta meg a hatalmat, ami előidézte a rendszerváltást...
A feldühödött ávéhások és pártvezetők pedig a­mi­kor csak utólag jöttek rá arra, hogy An­to­nie­wicz Roland a szerzője a vértelen államcsínynek, úgy döntöttek, hogy „alaposan megleckéztetik”! „De hogyan“ — mondta el nekem egy, kilétének eltitkolását kérő volt ezredes a pártállami magyar BM Állambiztonsági Belső Elhárítási részlegétől. „Ezen sokáig törtük a fejünket. A legkülönfélébb ja­vaslatok repkedtek a levegőben: össze­esz­ka­bál­ni egy bírósági eljárást kémkedésért. Rendben van! De kinek a javára és kinek a kárára?! Hisz­en Antoniewicz Roland csak Lengyelországba, Cseh­szlovákiába és az NDK-ba utazgat…! — Ak­kor talán legyen egy ’baleset’ áldozata…! – Volt már néhány ilyen kísérletünk, de csak a gépkocsik lettek totálkárosak, mert sportoló létére, An­to­nie­wicz gyorsabb és fürgébb a nyúlnál! OK. Rendben van! A golyó sem kapja el, a vonatból sem si­ker­ült kilökni, a mérgezett sört sem itta meg, mert jobb a szaglása egy vadászkutyánál…! Ez van, de az­ért valamit ki kell találnunk! “ — tette hozzá az á­véhás beszélgető partnerem, aki első ránézésre e­gy egészen joviális, hetvenes-nyolcvanas ö­reg­em­ber be­nyo­má­sát keltette.
 
Grósz Károly Ronald Reaganal. Reagan: „szégyellem magam, hogy Önnek nem ízlet a mi Whiskynk, de bevallom Önnek: a lengyel Wódka Wyborowa valóban jobb!“

Rövid szünet után az egykori ávéhás folytatta: „A vé­gén odáig jutottunk, hogy a legjobb teljesen le­já­ratni és ezzel mindörökké kivonjuk a for­ga­lom­ból, talán még öngyilkosságba is kergetjük! A csoportfőnökség egyik vezetője, Horváth József tábornok pesszimista volt, de a miniszterhelyettes ragaszkodott a javaslathoz. Az üggyel a „Kak­tusz” fedőnevű főtisztünket bíztuk meg. Ezt a fe­dő­nevet viselte egy félig bolíviai, félig magyar, fé­lig zsidó kettős ügynökünk — egy őrnagy, aki KGB alezredes volt. Úgy hívták Rózsa György E­du­árdó, másként Eduardo Flores. A provokációk szakértője volt, bár mesterlövészként még a ta­nár­jánál és barátjánál — a Sakálnál, alias Car­los­nál, azaz Iljich Ramirez Sancheznél is jobb volt! A KGB megbízásából ő lőtte le Olof Pal­mét… A miniszterhelyettes persze azonnal jó­vá­hagy­ta ezt az ötletet!” — fejezte be a beszélgető part­nerem, aki ragaszkodott kiléte eltitkolásához. Ezzel a Rózsa György Eduárdóval akartam ké­szí­te­ni egy mélyinterjut, de éppen Bolíviában tar­tóz­kodott, ahonnan néhány nap múlva érkezett az a saj­tójelentés, hogy néhány magyar társával egy­ütt, a bolíviai ávósok szitává lőtték. Még hozzá az ál­mában lőtték agyon, akár egy kutyát! Állitólag „jobb­oldali” felkelést akart kirobbantani Santa Cruz tartományban! Vagy pedig merényletet a­kart elkövetni Evo Morales ellen! Baromság! Már akkor jól tudtam, hogy itt egészen másról van szó! Mert idejében belekotortam mindenféle ő­ró­la szóló nyilvános és szigorúan titkos anyagba és jóval többet tudtam meg róla, mint Evo Mo­ra­les bu­gyuta bolíviai ávósai, akik belesétáltak a csap­dá­ba! Valaki vagy valakik helyett hajtották végre a halálos ítéletet!
 
A szovjet Belarusszia KGB-jének és főiskolájának egykori épülete Minszkben. Rózsa György Eduardo itt végezte ávéhás tanulmányait, de a budapesti katonai főiskolán is két évig tanulta az „ávéhás tudoményokat”, eközben a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem diálja és egyetemi KISZ-titkára volt…

Ilymódon Rózsa György Eduárdó - Florest már nem tudtam kikérdezni az általa irányított ávéhás művelet részleteiről, melynek célja Antoniewicz Roland lejáratása volt, pedig ő volt a kulcsa és motorja en­nek a provokációnak. És nemcsak en­nek! A pártállam bukása miatt a legtöbbet Gyur­csány Ferenc, szenvedte meg, aki a magyar kom­szomol, a KISZ vezéreként, elődeihez hasonlóan, na­gyon gyorsan bekerülhetett volna a legfelsőbb párt­vezetésbe, még a Politikai Bizottságba is, ha Antoniewicz Roland akaratlanul nem fosztja meg ha­talmuktól a pártfogóit, köztük Apró Antalt (a­ki­nek unokája a mostani felesége!), és akik Kor­ni­desz Mihállyal és Aczél Györgyel együtt a po­li­ti­kai szemétdombon kötöttek ki! És Rózsa György Eduardó - Floresnek azért kellett meghalnia, mert rosszul teljesítette a kapott feladatot, mert ren­ge­teg olyan súlyos hibát követett el, amelyek egy­ér­tel­műen igazolják Antoniewicz Roland igazát és ár­tat­lan­sá­gát! Ezen kívül Rózsa György Eduardó - Flo­res más kardinális hibát is elkövetett: az egy hónappal a választási győzelem után, 2006. május 28-án Balatonöszödön, az MSZP zárt frak­ció­ü­lé­sén, a magyar Komszomol: a KISZ  egykori ve­zé­­reinek, Gyurcsány Ferenc három mi­nisz­te­ré­nek: Kiss Péternek, Szilvássy Györgynek és  Sze­ke­res Im­rének a segítségére támaszkodva, mag­nó­sza­lag­ra rögzítette Gyurcsány Ferenc ama ci­ni­kus beszédét, amelyben beismerte pártja és kor­má­nya regnálásának törvényellenes voltát!
 
Gyurcsány Ferenc. Antoniewicz Roland grafikája — célzás a hitlerizmus és a kommunizmus közös gyökereire! „Egy az utunk!” — a KISZ jelszava.

Gyurcsány Ferenc. Antoniewicz Roland grafikája

Gyurcsány talán még megbocsájtott volna egy­kori KISZ- és KGB-beli barátjának, ha nem is­mét­lő­dik meg az,  hogy miként 1987-ben az ő hi­bá­já­ból dőlt össze Kádár hatalma, 2010-ben a az ő ha­nyag­ságából a Gyurcsány-banda regnálása ért vé­g­et! Mindemellett Rózsa György Eduardó – túl sokat tudott a bolsevista hatalom és az á­vé­hás lakájainak sötét ügyeiről! Azaz: ha még él­ne, tö­kéletes koronatanúja lenne a Ma­gyar Szo­cia­lis­ta Párt vezéregyéniségei ellen fo­lyó bírósági bűnügyi pereknek és ügyészi nyo­mo­zásoknak! Mert Gyurcsány amit csak nem tu­dott nyíltan meg­oldani, Rózsa György Eduardó-Flores „meg­oldotta” kágébés-alvilági mód­sze­rek­kel! Mind­e­mellett kiváló spicli volt, aki meg­pró­bált beépülni valamennyi magyar jobboldali párt­ba azért, hogy belülről szétrohassza őket! És amit Antoniewicz Roland állandóan meg­a­ka­dály­oz­ta!
 
Rózsa György Eduardó - Flores első osztályú terrorista volt! Akár egy kaméleon, képes volt beleolvadni az aktuális környezetébe, lelohasztani áldozatainak éberségét és baklövés nélkül gyilkolni, vagy zavartkelteni a tényleges akciótól való figyelem elvonás céljából!

Mielőtt még áttérnénk Rózsa György Eduardó - Flores botrányos életrajzára, gondolkodjunk csak azon: vajon ki tudott, vagy megtudhatta (Ró­zsa György Eduárdó – Flores magyarországi ro­ko­nai­val folytatott telefonbeszélgetések le­hall­ga­tá­sá­ból) azt, hogy Bolíviában aktuálisan hol tar­tóz­kod­ik! És egyáltalán ki beszélhette rá E­du­ár­dót er­re az útra, de legfőbbképpen ki fizette ki an­nak hor­ribilis költségeit, vagy elősegítette a nem is olyan kön­nyen be­szerezhető vízumok elintézését stb?! Ugyanis a szanaszét hánykolódó mo­za­ik­ok­ból, nagyon gyorsan összeáll az a kép, amely egy­ér­tel­mű választ ad erre a kérdésre! Helyhiány mi­att, rövídítsük le a bizonyítási eljárást a le­het­ség­es válasz megadására. Hála az ismeretlen e­re­de­tű (a pártállam szétrothadása előtt, az é­let­raj­za­i­ban azt emelték ki, hogy „vagyontalan családban szü­­let­ett”) többmilliárdos vagyonának, minden ha­sonló költséget gond nélkül fedezheti! És csak­is ő — a régi „barát” és „harcostárs” volt képes rá­beszélni Eduárdót erre az útra! Az is tény, hogy Gyur­­csány Ferenc és az elődje a mi­nisz­ter­el­nö­ki szék­ben — Medgyessy Péter (KGB őr­nagy), nya­ralni …Kubára szokott utazni! Itt vi­szont bármikor alkalma nyílt találkozni Evo Mo­ra­lesel, ba­ráti kapcsolatokat létesíteni s ápolni ve­le! Vagy akár Putyinnál Moszkvában, akivel szin­­tén túl­ság­osan barátkozik! Tehát csakis ő ér­te­síthette Mo­ralest Rózsa aktuális tartózkodási he­lyéről (San­ta Cruz), sőt: a szálloda címéről is, a­hol meg­szállt és ahol a bolíviai ávéhás ha­lál­bri­gád ál­má­ban megölte! És csak ő adhatta elő a bu­gyu­ta me­sét a „készülő jobboldali puccsról”! Mo­ra­les pe­dig vevő mindenre, ami növelheti az i­mázs­át!
  Rózsa György Eduardó - Flores követve az internáci felmenői példáját, fegyveresen részt vett a balkáni háborúban mintha a horvátok oldalán, de valójában Szerbiának és Milosevicsnek dolgozott, horvát ezredesi rangot és állampolgárságot szerzett, de mit fizettek a szerbek, még nem tudni…

Miért lenne mese az állitólagos „jobboldali” pucs­csról Santa Cruzban szóló moralesi értesülés?! Mert ez egy teljes kép­te­len­ség! A főváros, La Paz innen olyan messze van, mint Budapestről Mosz­k­va! És az utazás még ennél is sokszorta ne­he­zebb! Mi több: a Santa Cruz tartomány lakói mindig is jobboldali be­állítottságúak voltak, és nem fertőzhette meg ők­et a La Pazban tomboló kom­munizmus! Nem fer­tőzhette meg őket! Ak­kor pedig mi a fenébe egy jobboldali pucs a jobb­oldaliak között?! Ab­szurd­um!

 
Rózsa György Eduardó - Flores első osztályú terrorista volt! Akár egy kaméleon képes volt beolvadni az aktuális környezetbe, elfojtani az áldozatok éberségét és melléfogás nélkül ölni vagy zavart kelteni azért, hogy elvonja a figyelmet az aktuális akcióktól!

Egy másik probléma: La Pazból Santa Cruzba (vagy fordítva) csak repülővel lehet eljutni, a rep­te­rek pedig mindenütt a hatóságok ellenőrzése a­latt állnak! Amennyiben Rózsa valóban me­rény­le­tet akart végrehajtani Evo Morales ellen (ami me­g­int csak egy nonszensz), a legegyszerűbb meg­oldás az lett volna, a La Paz Nemzetközi Re­pü­lőtéren (Aeropuerto Internacional El Alto — LPB/SLLP) tartóztatják le! De minek letartóztatni egy ártatlan, védtelen embert?! És egyáltalán ha merényletre készült, mi a fenének vitt magának láb­bilincs gyanánt magyar turistákat, — mond­juk — kemény terroristák helyett?!? És még egy u­tolsó kérdés: ha Rózsa György Eduárdó – Flores ké­szült valamilyen „titkos akcióra”, miért szállt meg egy közönséges belvárosi szállodában? Mi­ért nem bujkált? Hiszen Santa Cruzt úgy is­mer­te akár a saját zsebét! Ismert itt minden követ, minden fát, mert itt született, itt töltötte gyermek- és ifjúsági korát! És persze kiválóan is­merte a spa­nyol nyelv helyi dialektusát! Tehát a­mennyiben rej­tőzködött volna, úgy beleolvad a tö­megbe, hogy még egy egész kommandós had­se­reg sem ta­lálta volna meg! És főleg egy olyan el­ső osz­tá­lyú terroristát, mint amilyen ő volt, a­ki­nek tanárja a hirhedt bolsevista terrorista Ilich Ramírez Sán­chez, álnéven Carlos, Sakál volt, a­ki jelenleg a Clair­vaux nevű francia börtönben töl­ti é­let­fogy­tig­lan büntetését!
 
A hirhedt nemzetközi komcsi terrorista Ilyich Ramirez Sanchez, alias Sakál, Carlos — Rózsa György Eduardó – Flores tanára és barátja volt


A pártállami időkben Rózsa György Eduárdó egy­ik feladata az volt, hogy a budapesti Fe­ri­hegy Nem­zetközi Repülőtéren a Carlos osz­tály­ú ter­ro­ristákat fogadja, akik a magyar ávéhá költ­sé­gére, a legelőkelőbb budapesti szállodákban hú­zód­tak meg, kizárólagos használatra gyö­nyö­rűbb­nél gyönyörűbb prostituáltakat és a leg­jobb gya­kor­lótereket kapták meg. Mert Carlos és mások el­sősorban a szovjet KGB meg­ren­de­lé­sére dol­goz­tak, a Kreml által megrendelt gyil­kos­ság­okat haj­tották végre! (ezért volt Rózsa Olof Pal­me leg­i­de­álisabb gyilkosa!)
 
Olof Palme
Azonban Rózsa György Eduardó - Flores, alias „Kaktusz” nem csak a legkiválóbb kom­man­dós-terrorista volt, de a világ legjobb mes­ter­lö­vésze is! Jobb volt a Sakálnál is! A hadi ta­pasz­ta­la­tokat a legjobb gyakorlótéren — a bal­káni há­bo­rúban szerezte! Az IQ-ja 155 volt és egy tucat nyelven beszélt, mestere volt az elrejtőzésnek és ha erre szükség volt, bárkihez sikerrel képes volt ked­ves­ked­ni és gyereket beszélni a hasába!
 
Rózsa György Eduardó - Flores, alias Kaktusz nem csak kiváló kommandós— terrorista volt, de a világ legojobb mesterlövésze is! Az IQ-ja 155 volt és egy tucat nyelven beszélt!
 
 Rózsa György Eduardó - Flores „muszlim papként“, a MOSZAD megbízásából szaglászott a Magyarországon élő arab „terroristák“ között — nem nagy sikerrel
És csakis Rózsa rendelkezett azzal az eséllyel, hogy legyőzze Antoniewicza Rolandot, aki vi­szont nála jóval okosabb és bölcsebb volt! Mert óriási kockázatot vállalt azzal is, hogy leleplezze Rózsát és a pártállam valamint a vörös nácik min­d­en más fondorlatoskodását! Antoniewicz egy i­ga­zi hős! Hát igen: „nem esik messze az alma a fától!”

 
Rózsa György Eduardó - Flores az Európai Radikális Pártba is megpróbált beépülni, de Antoniewicz Roland idejében figyelmeztette Tóthfalusi Annát és Rózsát kipenderítették

Mielőtt még áttérünk Rózsa György Eduardó -Flo­res igen zavaros életrajzáhóz, vessünk pil­lan­t­ást arra, hogyan futott össze Antoniewicz Ro­land­al.
 
Rózsa György Eduardó - Flores „farmerként”


Amikor Roland létrehozta a Megyar-Lengyel Országjáró Diákszövetséget és a gyer­me­k­szer­ve­zetét: a Magyar-Lengyel Cserkészszövetséget, Rózsa György Eduardó - Flores a budapesti Eö­t­vös Lóránt Tudományegyetem megyei jogu KISZ Bi­zottságának az I titkára volt! Rózsa azért került ide, hogy kifürkéssze a „Solidarność iránt ra­jon­gó, mindig gondot okozó fiatalokat”. Roland vi­szont ahhoz, hogy beszervezze az itteni fia­tal­ok­at, engedélyt kellett kérnie nem az egyetem rek­to­rá­tól, hanem kisztitkárától!! Természetesen Rózsa a már korábban kapott utasításoknak meg­fe­le­lő­en, „Kaktuszként”, ezt azonnal jelentenie kellett! Mert itteni diák és kisztitkár az állambiztonsági szervek kegyéből lett! És ösztöndíjat is kapott, na meg szolgálati lakást Zugló diplomata ne­gye­dé­ben, az Ajtósy Dürer sor 5. szám alatti házban. A ház lakóinak többsége magasrangú KGB tiszt volt alezredestől fölfelé a Magyarországot meg­szál­ló 20 szovjet hadosztálytól – a „Hazánkban Ideig­le­nesen Állomásozó Szovjet Déli Had­se­reg­cso­porttól”. Nemi fizetett egy peták lakbért sem! Na és a környékbeli lakosok elmondása szerint, a lakás balkonáról lövöldözött a városligeti ve­re­bek­re, törzsvendége volt a közeli Dózsa Ét­te­rem­nek, ahol egy különteremben naponta i­vá­szat­ok­on vett részt a KGB tisztjeivel és tábornokaival, persze a vodkát és a harapnivalót ingyen fo­gyasz­tot­ta. Aztán amikor a pincérek már megelégelték azt, hogy a szovjet tisztek nem fizetnek és rek­la­mál­tak — örülhettek annak, hogy akár a kutyákat, nem lövik őket agy­on! Aztán betoppant a Dó­zsá­ba egy magyar ávéhás ezredes és kijelentette, hogy „ez az ügy szigorúan titkos és ha nem kus­sol­nak, vagy bármit reklamálni fognak — jó né­hány évre a börtönben kötnek ki” – közölte az egyik pincér.
 
Rózsa György Eduardó - Flores alias „Kaktusz” titkos jelentése tele szemenszedett hazugsággal Rolandról és a „nyilas röplapról” – aminek a haszna elmaradt, mert a KGB megtiltotta a magyar állambiztonsági szerveknek azt, hogy Rózsa „tanú” minőségben részt vegyen a bírósági perben, mert ez lebuktatta volna! — a budapesti Történeti Hivatal szigorúan titkos irata.
Egy lisszaboni örmény ismerősöm egy egykori KGB ezredes, mindezt szóról szóra meg­e­rő­sí­tet­te! Folyékonyan beszél magyarul és Rolandal is ta­lálkozott, akinek a földiek szolidaritásával se­gít­ett szerezni információkat azokról a ma­gyar­ok­ról, akik KGB ügynökök voltak, vagy azokról az ávósokról, akik készültek valamilyen ellene szóló akcióval!
 
Rózsa György Eduardó - Flores (balról) még a Jobbik nevű pártba is megpróbált beépülni, de elkergették! Jobbról a párt elnöke  — Dr. Vona Gábor. Olyan bolsevista vörösnáci banditák,mint Rózsa György Eduardó - Flores, vagy Gyurcsány Ferenc és a pincsikutyái: Kiss Péter, Szilvássy György, vagy Szekeres Imre hamis mítoszt terjesztenek arról, hogy a magyar jobboldali pártok, köztük elsősorban a Jobbik „fasiszták“, „szélsőségesek“, „nácik“! Bagoly mondja verébnek! Ez az álszocialista gengszerbanda, amely magát „Magyar Szocialista Pártnak“ nevezi a szélsőséges, náci, fasiszta és diktatórikus! Mert az égvilágon semmi sem változott azóta, amikor ugyanezek az „elvtársak“ még Csermanek János (banditanéven „Kádár”) hatalmának a pillérei voltak!!!

Térjünk vissza Rózsa egyetemi „diák“ éveihez a budapesti tudományegyetemen. Az akkori di­ák­ok többsége szerint, az egyetemen Rózsa végig fontoskodott, a Munkásőrség őrnagyaként és a főparancsnoka, Borbély Sándor szárnysegédeként ját­szotta az eszét. A főnökét minden „testvéri szo­cia­lista” ország nagykövetségére elkísérte, a­mi­kor az ottani katonai attasé fogadást rendezett. Az adott külképviselet épülete elé mindig civilben érkezett, általában az akkori ifjúsági divat szerinti slampos ruhában. Aztán a követség épülete előtt kihalászta a kopott hátizsákjából a gondosan ki­va­salt egyenruháját, „amely valószínűleg a szov­jet KGB szabóműhelyében készült, egy elegáns bol­si SS őrnagyi uniformist, amely semmiben sem ha­sonlított a munkásőr tiszti tucategyenruhákhoz és ebben fontoskodott.“ — mondta az egyik egy­kori diák­tár­sa. A már említett egykori BM tiszt informátorunk aláhúzta, hogy „az ő feladata volt fi­gyelni a katonai attasékat és beosztottjaikat ab­ból a szempontból, hogy hiteles és megbízható kom­munisták-e. A legtöbbet mindig a lengyel ka­to­nai attasé – általában a Lengyel Néphadsereg tá­bor­no­ka – körül ólálkodott, hogy a lengyel tiszt­ek va­lóban megbízható, hithű kommunisták-e. Ren­geteg jelentést is írt róluk, hogy igen távol áll tőlük a kommunista katonatiszt, annál inkább tábornok ideálja, mindenkit uramként szóllítják az elvtárs helyett és a Varsói Szerződés egyes tisztjeit a pokolba kívánják!
 
Rózsa György Eduardó – Flores igazi arcát bemutató, a rendszerváltás idején és az utána eltelt első hetekben a jobboldali magyar lapokban megjelent cikkek  

Antoniewicz Roland egy ilyen fogadáson futott össze vele a lengyel nagykövetségen és azonnal fi­gyelme középpontjába került, mert tá­jé­ko­zat­lan­ul megkérdezte Rózsa György Eduardó – Flo­rest: „és ez milyen egyenruha, amit Ön most vi­sel?“ Mert az egyenruhája semmiben sem ha­son­lí­tott egy „közönséges” munkásőr egyenruhára — egy közönséges munkás pufajkára, amelyre ál­ta­lá­ban egy közönséges biztosítótűvel biggyesz­tet­ték rá a rendfokozatot. Mert Antoniewicz Roland azt hitte, hogy az valamelyik egzotikus  ország lé­gi­e­re­jének, rendőrségének vagy vámőrségének az e­gy­enruhája. Persze Roland egyből gyanússá vált a KGB, a MOSZAD, a magyar és a jóisten tudja még milyen „testvéri” ávéhá tisztjének!

 
Terjedelmes kétkolumnás interjú  Rózsa György Eduardó Floresel a Munkásőrség folyóiratának, a „Munkásőr” hasábjain. Azzal dicsekszik, hogy hithű kommunista — internáci, Che Guewara és Salvador Allende a példaképe, Bolíviából Svédorsuágon át vándorolt ki Magyarországra és így tovább

Persze Rózsa György Eduardó - Flores ezt egyből jelentette, akinek kellett, hogy „ráakadt egy ma­zso­lára” — azaz feldolgozandó alakra!

 
Rózsa György Eduardó - Flores itt nem látszik közveszélyes terroristának!

Rózsa György Eduardó – Flores alias Kaktusz nagy ta­pasz­ta­lat­tal nyerte meg Antoniewicz Ro­land bizalmát, hogy aztán sikeresen elindítsa és i­rá­nyítsa a kárára elkövetett ávéhás-vörösnáci le­já­ratási és nevetségessé tevő ávéhás-vörösnáci kam­pányt. De az eleinte mit sem sejtő Antoniewicz Ro­land, kihasználta az alkalmat és bátran el­kez­d­ett behatolni az oroszlán barlangjába és Rózsa e­lőtt azt is eljátszotta, hogy „ő is példás kom­mu­nis­tává vált”! Közben akár a macskát bosszantó e­gér, aprólékosan elkezdte feldolgozni az „e­gye­te­mista” és munkásőr őrnagy és hasonszőrű ha­ver­jainak a titokzatos múltját és igyekezte ki­de­rí­te­ni az igazi szándékaikat, amelyek arra i­rány­ult­ak, hogy mentsék a szétrothadozó vörösnáci dik­ta­túrát. Roland mindenáron meg akarta a­ka­dály­oz­ni egy esetleges visszarendeződési kí­sér­let­ük­et, amire nagy esély volt azok után, hogy Grósz Ká­roly véletlenül elszólta magát: „a pro­le­tár­dik­ta­tú­rát meg kell menteni!Rózsa munkásőr őr­nagy­ról egy igen érdekes anyag jelent meg a „Mun­kás­őr” című vörösnáci szennylap egyik utolsó szá­mában. Egy tökéletes cikk lehetne valamelyik é­let­rajzi lexikonban, ha nem hagyták volna ki be­lő­le azt, hogy a belarusz Minszkben elvégezte a KGB akadémiát, majd két évig a Magyar Nép­had­sereg katonatiszti akadémiáján a kétéves ál­lambiztonsági szakot is elvégezte! Ezt a tényt „véletlenül kifelejtették” későbbi életrajzaiból is, met nem véletlenül nem dicsekedett azzal, hogy ő va­lójában KGB tiszt! De még azzal sem, hogy az izraeli MOSZAD tiszt­je! Pedig az egyik magyar bul­várlap véletlenül még azt is közölte, hogy „E­du­árdó ellátogatott a Szentföldre”! Persze meg­rög­zött ateistaként (ezt pártállami interjúkban mind­­ig kínosan kiemelte!) nem vallási okokból járt ott, hanem hogy átvegye a MOSZAD fő­nö­kei­­től a di­rek­tivákat! Még egy ömlengős vörösnáci szenny­filmet is csináltak róla „Chico” címmel, a­mely­nek a „címszereplője volt”! Nagy kár, hogy ebből az életrajzi fércmunkából, az „alkotói” (olvasd: bűntársai!) számos fontos tényt és igazságot ki­hagy­tak, vagy el­fer­dí­tet­tek!

 
Vörösnáci propaganda anyagok Rózsa György Eduardó - Flores „Chico” című életrajzi filmjéről, amelyben a címszerepet is sk eljátszotta. A film egy példás bolsevik internáci portréja rengeteg hazugsággal és mellébeszéléssel.

Eduardó a „Flores” álnevet használta, amikor „újságíróként” publikálta vörösnáci hazugságait a spanyol nyelvű sajtóban. Ez a szó magyarul „vi­rág­ot” is jelent, de elsősorban „penész”. És ez il­lik a leginkább a személéyiségéhez! Mert akire rá­tapadt, előbb utóbb a vérét is kiszipolyozta! De ne siessünk ennyire előre az események elé!  Rózsa György Eduárdó egyik feladata volt a ma­gyar (és nemcsak) jobboldal szétverése, szét­rot­hasz­tása! Beépült mindenhová, ahová csak le­het­ett, még a …muszlim egyházba is, eközben mind­en­hová a főávéhásoknak elküldte a gondosan és aprolékosan el­ké­szí­tett szigorúan titkos je­len­té­se­it, Mosz­kvától Ha­noiig és Havannáig, Ma­na­guá­tól Phenjanig, még az iraki diktátorral, Szaddam Hus­sze­innel is jó­ban volt, de még Tel Aviba és a vö­­rösnáci horvát ve­zetőkhöz is, akiktől „ér­dem­ből”, horvát ál­lam­pol­gárságot és ezredesi rend­fo­ko­zatot is kapott!

 
Rózsa György Eduardó rövíd életrajza egy, a világ legveszedelmesebb terroristáit bemutató lexikonban
 
 
Az egyik magyar lap cikke, hivatkozva a német sajtójelentésekre, Rózsa György Eduardó – Flores igazi arcáról ír. A fényképen a már nem létező „Dózsa” étterem az István út és a Dózsa György út sarkán, nem messze Rózsa lakásától, ahová magas rangú KGB tisztekkel járt piálni!

Rózsa György Eduárdó – Flores felmenői vö­rös­náci kalandorok voltak, vagy ahogyan a tol­vaj­nyelven nevezték magukat: „in­ter­na­cio­na­lis­ták”! Egyikük, egy említésre sem érdemes ban­di­ta, az 1919-es Kun Béla-féle vörösnáci hazaáruló puccs résztvevője volt, így már érthető az is, mi­ért kellett mentenie az irháját a zendülés bukása u­tán, amikor egészen Bolíviáig szökött! Mind e­mel­lett mózesi vallású zsidó volt. Bolíviában egy mezitlábas indián nőt — Eduárdó nagyanyját vette el feleségül, aki bár a proli népség leg­al­já­ból szár­mazott, Rózsa rendszerváltás utáni é­let­raj­­za­i­ban egyszerre csak „spanyol ér­tel­mi­sé­gi­ként” je­lent meg. Az igazat megvallva, egy si­lány falusi „tanítónő” volt ez a „hölgy”, aki egy „isten háta mö­götti kis településen valahol az An­dok­ban”, az analfabéta indianokat tanította írni-ol­vas­ni. Még arról sem volt fogalma, hol van Eu­ró­pa, hát még Magyarország! De kiváló búvóhelyt biz­tosított a világszerte körözött hazaárulónak — Ró­zsa nagy­ap­jának!
  
Rózsa György Eduárdó munkásőr őrnagy, főparancsnoki szárnysegéd névjegykártyája

Eduárdó Bolíviában már nagyon korán megis­mer­­te a hirhedt vörösnáci kalandort, ter­ro­ris­tát és mesterlövészt: Ilich Ramirez Sanchezt, ál­­néven „Sakál”, „Carlos”, akinek a barátja, ta­nít­ványa és bűn­társa lett! Rengeteget tanult tőle és egy idő u­tán már túlszárnyalta a mesterét a titkos gyil­ko­lás „tudományokban”! Nem véletlen tehát (a­­hogy­an azt elmondta a magyar BM már említett á­véhás tisztje), hogy a szovjet bűntársai őt bízták meg a cso­dálatos svéd politikus és kormányfő O­lof Pal­me meggyilkolásával, aki Moszkva szá­má­ra ké­nyel­metlenné vált. Rózsa 1988-ban egyetlen pisztoly lövéssel ölte meg a svéd politikust, majd még gyorsabban felszívódott a vörösnáci Magyar Népköztársaság stockholmi nagykövetségének é­pü­letében, ahonnan aztán Budapestre …dip­lo­má­ciai pog­gyászként tért haza. Pontosan úgy, a­hogy­an Párizsból Szekér Gyula akkori mi­nisz­ter­el­nök-helyettes, aki hivatalos útjáról nem akart ha­zatérni, így aztán a „szovjet elvtársak se­gít­sé­gé­vel” hozatták haza: észrevétlenül kapott egy in­jek­ciót, amitől elaludt (kómába esett?), majd a KGB-sek a Magyar Népköztársaság nagy­kö­vet­sé­ge épületébe szállították, ahonnan „diplomáciai poggyász” gyanánt, a szovjetek által alapított és fel­ügyelt MALÉV (korábban MASZOVLET) ma­gyar légitársaság charter gépével került haza „gyor­san romó árúként”!
  
Rózsa György Eduardo mesékkel és mellébeszélésekkel teli könyve a balkáni háborúban történt részvételéről. Bezzeg Antoniewicz Roland könyveit a mai napig nem akarják kiadni, mert gyűlölte a vörös nácikat!
Nézzük Rózsa György Eduárdó Flores zavaros é­letrajzának további fejezeteit! A katonai szak­ér­tők és kommentátorok már akkor a világ egyik leg­ügyesebb terroristájának tartották! Mert semmit nem lehetett rábizonyítani és észrevétlen volt! A még nem átkozmetikázott életrajza még a vi­lág legveszélyesebb terroristáit bemutató lexi­ko­nokban is megjelent, melyekből a „rend­szer­vál­tás” után  a legfontosabb fejezeteket magyarul is közzétették. Persze azonnal pereskednikezdett a kiadókkal s ügyeit mindig egy ete-kommunista „bí­ró” kapta, aki szokás szerint az elvtársait „pa­tyo­lat-tisztára” mosta. Pedig az ott leírtakból mind­en egyes sor való igaz! Azon, hogy meg­nyert egy ilyen pert nincs mit csodálkozni, hiszen a pártállami diktatúra idején az egyetemek jogi ka­raira legtöbbnyire elvhű pártkatonákat, á­vé­hás­ok­at és azok gywermekeit vették fel! Sokszor fel­vé­teli vizsga nélkül, csak a párt és az ávéhá a­ján­lá­sára! Épp ezért a magyar nép egyre tü­rel­met­le­neb­bül teszi fel azt a jogos kérdést: „Az i­gaz­ság­szol­gáltatásnál mikor kerülnek leleplezésre és ál­lásaikból történő kihajítására ezek az igen ve­szélyes elemek, akik tömegesen meghamisítják a té­nyeket és az ítéleteket, sárba tapossák a jog­ot?!” Nem csak a Bárándi famíliáról van szó, mert ők csak díszpintyek az igazi cápák között!
 
Rózsa György Eduardó Floresről szóló egyik újságcikk egy magyar újságban a Sakálhoz és más terroristákhoz fűződő barátságáról

Rózsa György Eduárdó mindenhová meg­pró­bált beépülni, csakhogy ártson a jobboldalnak! Még az Európai Radikális Pártnál is felbukkant, ahonnan elzavarták, miután Antoniewicz Roland le­velet írt Tóthfalusi Annának, aki a Magyar-Len­gyel Országjáró Diákszövetség tagja volt és a párt­állami időkben szökött át Érdélyből Ma­gyar­or­szágra a magyarok üldözése miatt a vörös vám­pír  Nicolae Ceauşescu által. Később igen ér­dek­es módon, Rózsa György Eduárdó megjelenik a bal­lib Kapú impresszumában a szerkesztők köz­ött. Mi több: a szerkesztőséget is megpróbálta ne­vet­ségessé tenni az által, hogy egy újságírót …pár­bajra hívta ki (sic!), de amaz szerencsére ezt az őrült horgot nem kapta be. Jól tette! Ugyanis a világ legjobb mesterlövészeként ismert Eduárdó „be­kötött szemekkel is úgy lelőtte volna, akár egy kutyát!”
 

Ezt Rózsa György Eduárdó írta és fenyegetésekkel kényszerítette rá Antoniewicz Rolandt, hogy írja alá. Persze Antoniewicznek esze ágában sem volt itt megjelenni, nem is ment el a tüntetésre…

Nyomatékkal ki kell hangsúlyoznunk: minden egy­es embernek joga van magához térni, nézetei fe­lülvizsgálni és kijelenteni, hogy kardinális hi­bák­at követett el, megváltoztathatja a nézeteit és a pártját!  Mert ez is a demokrácia része! De Ró­zsa György Eduárdó – Flores ezt túl gyakran és gya­núsan tette, akár a bőre színét vál­to­z­ta­tó kaméleon! Az Antoniewicz Roland ellen ál­ta­la kiagyalt túl látványos és egyértelmű! Rózsa köz­ös barátja Gyurcsánnyal egy bizonyos And­ras­sew Iván nevű ávéhás újságírócska volt, aki vég­ki­me­rü­lésig, sokszor a „tényeket” jóval meg­előző ol­tári baromságokat és szemen szed­ett ha­zug­ság­okat tett közzé szennylapjaiban Ro­land ál­li­tólagos „részvételéről” a „nyilas-röp­lap” el­ké­szítésénél a nyolcvanas évek vé­gén! Akkor, a­mi­kor Rolandot teljesen lekötötte a Solidarnost-láz­ban élő Lengyelországba irányuló táborok szer­vezése a magyar egyetemi és kö­zép­is­kolai diákok tö­me­gei számára! Az ál­lam­biz­ton­sá­gi bűnözők el­sőd­leg­es célja pedig bosszúállás volt Rolandon az­ért, mert többszöri fenyegetéseik el­lenére, még­is lét­re­hozta a lengyel-barát egye­sü­le­teit és tö­meg­eket moz­gósított! Na és persze Cser­manek Já­nos (ban­di­ta néven „Kádár”) trón­fosz­tásáért! Mert csak a ki­lencvenes évek elején fel­szá­molt ál­­lam­biz­ton­sá­gi bűnbanda (úgy, hogy a tag­jainak mi­nő­sí­té­sé­re és a belügytől történő ki­ha­­jítására a mai napig nem került sor!), végig nem hitt a pártállam fel­bom­lásának lehetőségébe s ma sem hisz! (A ha­zán­kat megszálló húsz szov­­jet hadosztály is csak akkor kezdett el­kot­ród­ni az országból, hi­sz­en a Varsói Szerződés és ab­ban a magyar tag­ság is csak 1991. április el­se­jén szűnt meg!)
 
Antoniewicz Roland plakátja és röpcédulája a hatvanas évek végéből a katyni tömegmészárlásról

A bolsevista SS őrnagya és a horvát usztasák internáci ezredese, az izraeli MOSZAD és a szovjet KGB ügynöke, valamint „muzulmán egyházfő”, Gyurcsány Ferenc és Andrassew Iván barátja —  Rózsa György Eduárdó az MSZMP utolsó és az MSZP első kongresszusán, And­rassewel együtt sajtótitkár volt! És And­ras­sew Iván valamint Rózsa György Eduárdó ha­son­sző­rű internácik társaságában, igen gyakran egy­ütt iszogatták a sört a „Dózsa” étterem kü­lön­ter­mé­ben, amely mintegy százméterre volt Rózsa la­ká­sától! Andrassew egyébként egy teljesen lé­nyeg­telen és „piti” alak, akivel nem érdemes most foglalkozni. Igen gyenge pártpropagandistája volt a vörösnáci Magyar Szocialista Munkáspártnak és innen került be az igen kis példányszámban meg­je­lenő közvágóhídi üzemi lap szerkesztőségéhez, ahol sok marha és disznó vére tapadt a kezéhez. De írni akkor sem tudott, ahogyan most sem tud!
 
Ez is Rózsa György Eduárdó – Flores egyik idétlen meséje a sok közül…
Köztudott, hogy a pártállam idején a magyar üzemi lapocskák újságírócskái, ávéhás téglák voltak, akik feladata volt szondázni a munkások hangulatát és kiszűrni a „felforgató elemeket”! Alkalmazásukat egy igen szigorú párt- és ávéhás minősítési hercehurca előzte meg! Csak az ávéhá, a lakóhelye szerinti és a korábbi munkahelyeinek pártitkárai (beleértve a szülők munkahelyi párt­tit­ká­rait is!) egyértelmű egyetértésére volt szükség. És természetesen a Kormány Tájékoztatási Hi­va­ta­lának valamint az MSZMP KB agitácis-pro­pa­ganda osztályának a beleegyezésére! Andrassew 1988-ban lett az MSZMP Politikai Bizottsága ha­tá­rozatával létrehozott „Mai Nap” szer­kesz­tő­sé­gé­nek a tagja! Az újoncnak „bizonyítania kel­lett”!!! A lap hasábjai azzal „bizonyított”, hogy megrágalmazta Antoniewicz Rolandot, gyak­ran néhány nappal a „hivatalos ténye” meg­tör­tén­te előtt. Teljesen alaptalanul neki tulajdonította a „nyilas röplap” szerzőségét és ezzel az ávéhás bí­ró­ságot rákényszerítette a tények meg­ha­mi­sí­tá­sá­ra! Mert a röplap szerzője nem Antoniewicz volt, hanem a Mai Nap és a vele egyidőben, u­gy­ancsak az MSZMP Politikai Bizottsága ha­tá­rozatával létrejött áldemokratikus „Reform” cí­mű hetilap! Mindkét szennylap igati feladata az volt, hogy a „gorbacsovi peresztrojka hívei és népszerűsítői” kámeleóni lepel alatt, begyűjtsék a „reformoktól” elragadtatott olvasók véleményét tük­röző leveleket! Ezek kivétel nélkül mind az á­véhánál kötöttek ki! Mert ahogyan már meg­ír­tuk: az ávéhá (és vele együtt rengeteg „ke­mény­vo­nalas” kommunista) az utolsó pillanatig nem hit­tek a „proletárdiktatúra” bukásába, tehát i­de­jé­ben kellett felkészülni a „visszavágóra”: azaz „az i­gazi kommunistáknak a hatalomba való vissza­té­ré­se után”, az ávéhának késznek kellett lennie a „más­ként gondolkodók” „összeszedésére”! Azaz: a demokrácia alapjainak szétverésére, tömeges le­tar­tóztatásokra és koncepciós perek sokaságára! Pont úgy, ahogyan az Hitler és Sztálin idején tet­ték! Antoniewicz Roland ezt akarta megelőzni! De erről is lesz még szó. Térjünk még vissza And­rassew újságírócskához.
 
Egy sunyi tekintetű újságírócska: Iván Andrassew — „barátja-elvtársa“ Gyurcsány Ferencnek és Rózsa György Eduárdó - Floresnek

 
Andrassew Iván nemrég nyiltan deklarálta tá­mo­gatását és szimpátiáját Gyurcsány Ferenc i­ránt azért, mert a magyar ügyészség leg­kü­lön­fé­lébb igen komoly bűnügyben, tízegy-néhány nyo­mo­­zást indított Gyurcsány Ferenc ellen. And­ras­sew támogatja a „Gyurcsány a demokrácia már­tír­­ja” szennyirat szellemét — lásd:

http://magyarinfo.blog.hu/2010/06/21/gyurcsany_a_demokracia_martirja)  

Pillanatnyilag még nem tudható az, Andrassew I­ván és mások (például a „Mai Nap” és a  „Re­form” újságírócskái milyen tisztségeket és fel­a­dat­okat láttak el az ávéhánál (ha elláttak!), mert a párt­állam hivatalos megszünte előestéjén, az á­vé­hások elégettek és bedaráltak több tonna szi­gorúan titkos aktát! (Ez már önmagában is súly­os bűncselekmény!!!) Olyan aktákat, a­mely­ek nemcsak az ávéhá azonnali meg­szü­n­te­té­sét eredményezték volna, hanem bírósági el­í­té­léshez szükséges vádirati bizonyítékként szol­gálhattak volna többszáz ávéhás esetében! „Ér­dekes módon” csak olyan akta-töredékeket hagy­tak meg, amelyek kiváló alapot szolgálhattak a bolsevista-ellenes ellenzék vezető e­gyé­ni­sé­gei­nek lejáratásához, megrágalmazásához! Oly­an­ok­nak, mint Antoniewicz Roland, akiket „normális körülmények között” nem tudták ártalmatlanná ten­ni! Tipikusan hitlerista-sztálinista módszer! En­nek a módszernek a példája volt a szovjetek ál­tal Katynban a lengyel hadifogoly tisztek kárára el­követett tömegnészárlásnak a hitleristák nya­ká­ba való varrása!

  
Antoniewicz Roland karikatúrája
E ávéhás provokáció organikus részét képezte a fiktív „Ká­dár János Társaság” létrehozása, melyet po­fát­lanul Antoniewicz Roland nyakába varrták úgy, hogy nyíltan megfenyegették egész csa­lád­ja meg­ölésével, vagy pedig kábítószerekekkel te­li neylonzacskóknak, illetve valamilyen pros­ti­tu­ált feldarabolt holtestének az otthoni cse­rép­kály­hájában való „váratlan megtalálásával”! Ti­pi­kus KGB-módszer! Egyébként mint kiderült, ez a Kádár János Társaság-ügy Antoniewicz Ro­land­nak úgy hiányzott, mint bármelyik ha­lan­dó­nak egy púp a hátára! És bár még Kádár őzvegye és az egész Politikai Bizottság is tiltakozott ez el­len, ez az ávéhás szerzőket egy csöppet sem za­var­ta… Más dolog, hogy Roland ezt is ügyesen ellenük fordította…

  
Még Kádár János őzvegye, az MSZMP KB elnöksége és más vörösnáci szervezet is tiltakozott a Kádár János Társaság ellen. Antoniewicz Roland elérte a céját és keresztbehúzta az ávéhások aljas terveit! 
Sikerült nekünk megtalálni néhány olyan egy­ko­ri munkásőrt, akik Rózsa György Eduárdó rá­be­szélésére, részt vettek a „Kádár János Tár­sa­ság” alakuló ülésében! Kérésükre, a saj­tó­tör­vény­nek megfelelően, mellőzzük a megnevezésüket. Ártalmatlan nyugdíjasok, akik a nem megfelelő időben, a nem megfelelő helyen találták magukat! Rá­vették őket arra, hogy „tapsolják meg és bó­lint­sa­nak rá mindenre, amit az ülés elnökségében lé­vők mondanak, és amit csak kérnek“

  

Rózsa György Eduárdó igazi arca…
  
Meghívó egy bolsevista nagygyűlésre, amelyett a legveszélyesebb szélső balos vörösnáci: Rivbánszky Róbert küldte

Antoniewicz Roland természetesen egyből át­lát­ta az ávéhások aljas szándékát és ennek meg­felelően viszonyult ehhez a kérdéshez. Annál is in­kább, mert volt már elég tapasztalata a tár­sa­dal­mi szervezetek megalakítása terén! Úgy döntött, hogy az adódó remek alkalmat két dologra használja fel. Egyrész megtudja, milyen aljas terveket sző­nek a kommunisták a születő demokráciával szem­ben, valamint azt akarta, hogy elvegye a legkisebb ked­­vük­et a visszarendeződéstől! Mert az utóbbi is egyre sűrűbben szóba került a vörösnáci ber­kek­ben. Az ávéhások és a vörösnácik végtelen os­to­ba­sá­ga most is az ő malmára hajtotta a vízet! El­al­tat­ta az éberségüket azzal, hogy eleinte az ő nó­tá­juk­at fújta. De remek álcázással, már a saját nó­tá­ját írta! Kihasználta az a tényt, hogy Rózsa György Eduárdó az ávéhásaival együtt, még a gyű­lés megkezdése előtt sietve távózott és ekkor mun­ká­hoz látott. Ezen a mintha alakuló ülésen meg­kérte a jelenlevő munkásőröket, hogy két pél­dány­ban írják alá az általa már jó előre elkészített „je­len­lé­ti ívet”, amelyen a fejlécében nem szerepelt a „jelenléti ív” kifejezés, így utólag beírhatta oda azt, hogy a „Kádár János Társaság alakuló ü­lé­se”! A jelenlevők szolgalelkűen beírták az a­da­ta­ik­at és a sor végén aláírták! Miután eltette az el­ké­szült papírokat, Roland úgy döntött, hogy pró­bá­ra teszi a jelenlevők szellemi állapotát: vajon annyi­ra hülyék-e, hogy nem veszik észre azt, hogy valójában ő az egészből egy cirkuszi előadást csi­nál, nyiltan gúnyt űz belőle! És fittyet hányva ar­ra, hogy egy rádiós éppen felvételt készít az ü­lés­ről, arra gondolt: „ez annál jobb”! Elkezdte tö­ké­le­tesen utánozni Kádár hangját, de még a ri­t­mu­sá­ra, lejtésére is ügyelt, hiszen rengeteg színészi ta­pasztalattal rendelkezett! Jól tudta, ez száz szá­za­lékosan sikerül neki, hiszen nemcsak filmgyári és színházi szerepeket alakított és u­tó­szink­ro­ni­zált filmeket, de rendező is volt! A teremben je­len­lévők viharos tapsal fogadták a „ven­dég­sze­rep­lését”, még véletlenül sem gondoltak arra, hogy Roland az egészből és belőlük hülyét csinál!

  
A szélsőbaloldali vörösnácik vezére: Ribánszky Róbert — Kádár egykori titkára és volt pekingi nagykövet

Természetesen
az ávéhás óhajnak megfelelően, az MTI a hazai és külföldi sajtónak küldött egy hírt ar­ról, hogy „megalakult a Kádár János Tár­sa­ság”! Né­hány órával később pedig a Kossuth Rá­dió le­ad­ta a „beszédének” részleteit! Kolosszális volt a ha­­tás! (Amikor a rádió archívumában ezt meg­hal­l­gattam, hemperegtem a kacagástól!) Mert már más­nap az MSZMP Politikai Bizottsága, kü­lön­bö­ző pártszervek, de még az akkor épp nem­rég el­hunyt pártvezér őzvegye mellett, a leg­kü­lön­félébb bolsevista szervezetek is rövíd saj­tó­köz­le­ményekben élesen tiltakoztak az ellen, hogy „Ro­land önkényesen kisajátította Kádár nevét!” Ro­land pedig ezt akarta elérni és ezzel nem­csak hülyét csinált az ávéhásokból, de ke­resz­tül­húz­ta az aljas terveiket! Ő azonban még ennél is to­vább lépett: a résztvevők pontos sze­mé­lyi adatait tar­talmazó „jelenléti ívek” fejlécébe beírta: „A KÁ­DÁR JÁNOS TÁRSASÁG ALAKULÓ Ü­LÉ­SE”! Aztán megírta az „alakuló ülés” jegy­ző­köny­vét, ami szükséges volt a „szervezet” bí­ró­sá­gi nyilvántartásba vételéhez! A hitelesítésükhöz a legostobábbakat választotta ki a jelenlevők közül és mindegyiküket szemlélyesen felkereste la­kó­hely­ükön! Szó nélkül aláírtak mindent, mert „ezt vár­ta el tőlük a párt”!
  
A BM által a KJT-nek küldött levél borítékja

Az egyik „iratba” Roland pofátlanul beírta Rózsa György Eduardó adatait, mint „megválasztott” KB II. titkárét, de bekerült oda néhány szél­ső­bal­os kommunista neve is! Épp azért, hogy ne­vet­sé­ges­sé tegye őket és elvegye a kedvüket bármilyen szer­vezkedéstől a demokrácia ellen! Ilyen volt egy bizonyos  Ribánszky Róbert is, aki korábban Ká­dár személyi titkára és a bábállam pekingi nagy­követe volt. Aztán az összes iratot elvitte a Fő­városi Bíróságra, hogy egyesületként nyil­ván­tar­tás­ba vegye a Kádár János Társaságot!
  
A Kádár János Társaság utólag elkészített „belépési nyilatkozatai”. Mindenki kitöltötte és aláírta, akit Antoniewicz Roland megkeresett!

Aztán a szervezet címeként, Roland pofátlanul az …MSZMP Központi Bizottsága Széchényi rak­­part 19 szám alatti székházát adta meg! Az akkor alakuló többszáz új szervezet ügyeivel le­terhelt bíró, gondolkodás nélkül, automatikusan be­jegyezte a KJT anélkül, hogy gyanút fogna, hogy ez egy csapda! A nyilvántartásbavételi ok­i­rat­ot azonnal elküldte a pártközpont címére, ami az „elvtársak” körében általános megrökönyödést vál­tott ki! Természetesen Roland azonnal elment a bíróságra, hogy átvegye a bejegyzési határozat másolatát, nehogy bárki is beléje kössön, hogy „partizánkodik”! Aztán az első dolga az volt, hogy az ávéhának megküldte a bejegyzési irat fény­másolatát! Ezzel is jelezni akarta, hogy az ak­ció­juk­kal egy igen veszélyes öngólt lőttek! Roland nagy­on veszélyes vízekre tévedt, de remekül szó­ra­kozott azon, hogy a talajt veszítő hatalom hogy­an kapkodik, milyen hibákat követ el, a­mi­kor men­teni akarja a menthetetlent!
  
Rolandot a politika igazából sosem érdekelte. De amúgyis nem volt ideje komolyan foglalkozni vele, mert az idejét jóval fontosabb kérdések kötötték le: könyveinek írása és a magyar-lengyel barátság ápolása! E célt szolgálta a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetség, amelynek szárnyai alatt, többezer magyar diák és egyetemista utazhatott ki a Solidarnosc-lázban égő Lengyelországba olcsó táborokba és túrákra, melyekre mintegy 2000 fiatalt utaztatott ki!

  
Interju Antoniewicz Rolandal a lengyel PTTK (Lengyel Turisztikai és Országjáró Társaság) „Gościniec” című folyóiratában. Az ávéhások jóval a rendszerváltás után, mégis szétverték, ellehetetlenítették a Roland által létrehozott valamennyi lengyelbarát egyesületet…

Később, a tömeges bolsevista tiltakozások ha­tá­sá­ra, a bíróság megpróbálta hatályon kívül helyezni a határozatát és azt követelte, hogy Antoniewicz Roland küldje meg …Kádár János beleegyező nyilatkozatát, pedig ő már jó néhány hete ha­lott volt! Ezek szerint a bíró nem nézett tévét, nem olvasta a sajtót. Sokat persze nem is tehetett, mert a határozat épp emiatt volt érvényes és vissza­vonhatatlan! De Roland megint hülyét csinált a párt­államból és a vörösnácikból! A te­le­fon­könyv­ből kijegyezte valamennyi Kádár János cí­mét és mindegyiküket megkérte arra, hogy ad­ják meg a beleegyezésüket, hogy a Kádár Já­nos Társaság …használja a nevüket! Ez­ek­nek az embereknek már rég elegük volt abból, hogy összetévesztik őket Csermanek János ne­vű banditával, aki törvénytelenül elbitorolta a ne­vüket, így aztán „vették a lapot” és tö­me­gé­vel küldtek beleegyező nyilatkozatot! A csőbe hú­zott fővárosi bírósági bíró pedig mást nem te­het­ett, tehát hivatalosan sosem vonta vissza a ko­ráb­bi határozatot! Az ávéhások pedig örjöngtek és ettől hibát-hibára halmoztak! Elküldték a saj­tó­nak azt a hazug közleményt, hogy „egyetlen bí­ró­ság sem jegyezte be a Kádár János Társaságot”! Aztán a biztonság kedvéért, a Fővárosi Bíróság egy­ik vezetőjétől — az emberüktől — meg­ren­del­tek egy igazolást arról, hogy „a KJT nem ke­rült bejegyzésre és senki nem kérte a be­jegy­zé­sét”!  Újabb öngólt lőttek és amikor erre rájöttek, elkezdtek idegesen kapkodni, újabb hibát hiba há­tá­ra halmozva! Roland pedig jókedvűen nevetett, pedig tudnia kellett volna, hogy ezek a bűnözők mindenre képesek, számukra semmi sem szent!

Az országos örmény önkormányzat egykoron maga csinálta elnöke, Alex Avaneszián korábbi rádiós párttitkár és főszerkesztő és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság lelkes aktivistája, létrehozott egy Alexián nevű céget anélkül, hogy erre engedélyt kért volna az 500 éve működő, a pápa által alapított karitatív szerzetesrendtől! A névbitorló ezek után …adományokat gyűjtött örményország megsegítésére, amelyek soha nem jutottak el a Kaukázuson túlra…Aztán a Magyar Demokrata Fórum logóját is elbitorolta választási plakátjához. Ketten szavaztak rá: ő és a felesége... Ő is bíróságra benyújtott hamisított okirattal próbálta Antoniewicz Rolandon kiütni a nyeregből...
Az ávósok a sajtóközleményükkel csak a bírósági vezetőt járatták le, méghozzá alaposan, aki bá­na­tá­ban lemondott. Mi tőbb: később állitólag ön­gyil­kosságot követett el. Roland pedig fütyült az e­gészre, mert úgy vélte, hogy ez egy „vihar a bi­li­ben” és különben sem félt a bolsevista bű­nö­zők­től! Interjút adott a tévének és ott nemcsak be­mu­tatta a jogerős bírósági határozatot, de a Kádár Já­nosok által megküldött beleegyező nyi­lat­ko­zat­ok­at is! Az interjú késő este ment adásba, így aztán a becsületes magyarok jó nagyokat kacagtak An­to­niewicz Roland leleményességén és po­fát­lan­ság­án! Egyik magyarországi utam során meg­ke­res­tem Antoniewicz Rolandot – Roland von Bag­ra­tunit és egyenesen a melléhez szegeztem a már rég­óta foglalkoztrató kérdést: „és Ön nem fél ez­ek­től az emberektől”!? Mindig szerényen vá­lasz­olt és soha nem kendőzte el az igazságot: „ezek nem emberek, hanem a Sátán fattyai, akiktől so­ha sem féltem és nem fogok félni. Én inkább a csa­ládomat féltettem és féltem, de épp emiatt so­ha nem avattam be őket tevékenységem bár­mily­en részletébe!Aztán mindig hozzátette:el­ve­szít­hetek apró, lényegtelen csatákat, de soha nem veszítettem el egyetlen háborút sem! És jajj az olyan ávéhásnak, vagy vörösnácinak, ha kiáll a maga „igaza” mellett! Még miniszter is lehet, vagy bármilyen pártnak az elnöke, még alár egy ön­jelölt „jóisten” szerepében is parádézhat, e­lőbb-utóbb megkapja tőlem a számlát, melyet több­szörös uzsorakamattal lesz kénytelen vissza­fi­zetni! Pont úgy, agogyan erre rá­kény­sze­rí­tet­tem az MSZMP KB tudományos, kulturális és ok­tatási osztályának a vezetőkét, majd az MTV el­nökét — Kornidesz Mihályt és a főnökét — Aczél György miniszterelnököt, az MSZMP KB tit­kárát, a Politikai Bizottság „mindenható” tag­ját! Mert a gonosz Góliátok ellen, bármelyik Dá­vid győzhet, ha tiszte a lelke, becsületes ember és nincs takargatni valója! És a nagyhatalmú, kegy­úri szerepben tetszelgő Aczél „papa” esete va­lamennyiük számára súlyos mementó! Ez a pa­já­ca kénytelen volt önmagát száműzni kül­föld­re és mindenki által teljesen elfelejtve i­de­gen­ben halt meg!
  
Roland von Bagratuni (jobbról) a MISZOT egyik ülésén, középen áll Gyurcsány Ferenc, mellette ül dr. Stumpf István — későbbi kancelláriaminiszter Orbán Viktor I. kormányában, jelenleg az Alkotmánybíróság bírája

Ismét az eszembe jutott a már többször idézett köz­­mondás: „nem esik messze az alma a fától”!  Az édesapja, nagyapja, dédapja is ilyen vágású hős emberek voltak! De térjünk még vissza a Ká­dár János Társasághoz! Antoniewicz Roland mint­ha mi sem történt volna, interjúkat adott a rá­dió­nak és ismét utánozta Kádár Jánost és be­szé­de­it a semmiről, megjelent néhány kommunista ren­dez­vényen, valamint kiutazott Észak Koreaába a VIT-re, ami a visszarendeződésről álmodozó kom­munista bástyák, ugrók és futárok körében pá­ni félelmet váltott ki! Olyanok kezdtek lenni, mint a kezes bárányok, mert többet már eszükbe sem jutott fenyegetőzni a munkásököllel és a pro­le­tárdiktatúrával! Az eleinte egységesnek látszó bol­sevista ellenreakció úgy tűnt, hogy apró misz­lik­re esett szét. Antoniewicz Roland pedig „el­tűnt” a porondról, mint aki jól végezte a dolgát. Len­gyelországba utazott egy jókora diák cso­port­tal, aztán szervezte az újabb utakat és elszámolta a régieket. Egy csöppet sem izgatta az ávéhások reakciója és az a tény, hogy a pártállam egy egy­i­rá­nyú sztrádán, egyenesen fut az egyre jobban lát­ható szakadék felé…



   Sokak szerint Antoniewicz Roland az egyik legkiválóbb újságíró és történész. Rengeteget publikált és ma is publikál. A Regnum Marianum fogadalmi templom megdöbbentő, igaz történetét egy amerikai magyar lapban, hosszú sorozatban tette közzé, amelyel már a pártállami években is kapcsolatban állt. Itt cenzurázatlanul leírhatta a sokszor esumákolt igazságot
Budapestre történt visszatérése után, Rolandnak maradt még egy kis ideje rászt venni a MISZOT (Ma­gyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Ta­nácsa), munkájában, amelynek a FIDESZ i­de­jé­ben hátat fordított, viszont a Magyar-Lengyel Or­szágjáró Diákszövetséget a túlsúlyban lévő bol­sevista-vörösnáci szervezetek tették ki.
    
Egy másik MISZOT-ülés: Gyurcsány Ferenc, Stumpf István és „Antoniewicz Roland helyén” Orbán Viktor
Antoniewicz Roland még elutazott Észak-Ko­reá­ba a VIT-re, hogy ott puhatolódzon: „vajon a "bol­se­vista internacionálé" nem készül-e újabb 1956-ra, 1968-ra vagy 1981-re”. Innen a pártközponti osz­tályvezetőből, majd MTV-elnökből lett nagy­kö­vet Kornidesz Mihály küldette „adosság-tör­lesz­tés gyanánt” az Antoniewicz Rolandot rá­gal­ma­zó jelentéseit, amelyekben még a „szélső bal­ol­dali”-nóta dominált! De az egyre idegesebb á­vé­hások, Rózsa György Eduárdó vezényletével, már a következő provokációjukon — a „nyilas-röp­lapon” dolgoztak! Olyannyira sürgös volt a sa­ját bosszújuk, hogy a saját hülyeségeikbe, kre­tén­ségeikbe gabalyodtak bele! Kardinális hibák egész sorát követték el, amelyek kapásból meg­cá­fol­ják Magyarország történelmének utolsó bol­se­vis­ta koncepciós perének összes vádpontját! A „ha­zud­tunk reggel, délben és este, éjjel-nappal, hó­nap­okon, éveken át és mindenkit becsaptunk”-féle díszes társaságot már akkor le lehetett volna buk­tat­ni! De a mondvacsinált vádakra alapuló, in­kább cirkuszi előadás benyomását keltő „per” csak a bolsevista-ávéhás újságírócskákat ér­de­kel­te! A félrevezetett közvélemény, ezen belül a jobb­oldal túlzott óvatosságból mélyen hallgatott. Rosszul tette! Mert ha beavatkozik, már akkor bí­ró­ság elé lehetett volna állítani Harangozó Szil­vesz­ter „rendőr” altábornagyot, állambiztonsági mi­niszterhelyettest, ávéhás főcsoportfőnököt, a­ki­nek írógépén készült a „nyilas-röplap”! Ez a per pe­dig alapot szolgált volna arra, hogy az ál­lam­biz­tonsági bűnszervezet teljes felszámolást nyer­jen és az összes ávéhás az utcára került volna, az­az: sok esetben egészen máig nem bitorolhatta vol­na a „rendőr” meg­ne­ve­zést!
    
Jogerős bírósági ítélet értelmében, az ávéhás újságírócskák hazudozásával ellentétben, Antoniewicz Roland nem volt MSZMP-tag!

 
 
 
Antoniewicz Rolandot a legnevesebb filmesek aktívan segítették a pártállami szellemekkel folytatott igen nehéz donkichotei harcban

Nagyon lelkesen segített Antoniewicz Rolandnak a lengyelbarát magyarok és szakmai pártfogóinak egész hada élén olyan filmrendezőkkel, mint: Jancsó Miklós, Kardos Ferenc, Bán Gábor, Markos Miklós, Fábri Zoltán, Kósa Ferenc, Huszárik Zoltán, Kovács András, Mészáros Márta, Szalkai Sándor, Mészáros Gyula, Nemere László, Szőnyi G.Sándor, Sára Sándor, Szurdi András, Fehér György, Mihályfi Imre, Szabó István, Sándor Pál, Simó Sándor, Gábor Pál, Szomjas György, Dobrai György, Bódy Gábor és sokan mások, olyan szociológusok, mint dr.Csengey Dénes és dr.Solt Ottilia (mindketten a pártállam széteste után országgyűlési képviselők) Kerényi Grácia költő és műfordító, vagy a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanszékvezetője, a Színházi Intézet igazgatója, lengyel-orosz műfordító és kritikus Dr.Elbert János professzor, Dr.Sipos Jenő egyetemi tanár, Dr.Szokolay Katalin egyetemi tanár, dr. Kovács Endre professzor az MTA osztályvezetője, valamint az MTV elnökhelyettes-főrendezője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektorhelyettese Szinetár Miklós, az írók közül spośród Végh Antal, Fábián Zoltán (az Írószövetség külügyi titkára, költő, sci-fi regényíró), Simon István költő, Váci Mihály költő, Thiery Árpád, Hernádi Gyula, Szakonyi Károly, Passuth László, Kristóf Attila  (a Magyar Nemzet főmunkatársa, majd főszerkesztője), Köves Rózsa (a Magyar Nemzet főmunkatársa), Mátrai Betegh Béla (a Magyar Nemzet rovatvezetője), dr.Pálffy József (a Magyarország főszerkesztője), Bernáth László (az Esti Hírlap rovatvezetője) Antalfy Gyula (a Magyar Nemzet főmunkatársa), Göncz Árpád író, műfordító, későbbi Köztársasági Elnök, Antal Gábor (a Magyar Nemzet főmunkatársa), Pethő Tibor (a Magyar Nemzet főszerkesztője), dr.Győriványi Sándor tanár, a Független Kisgazdapárt egyik vezetője és ifj.dr.Antall József későbbi minisztere, , dr.Petri Gábor sebészprofesszor, Dr.Klaniczay Gábor irodalomtörténész, egyetemi tanár, akadémikus,   és sokan mások, akiket Antoniewicz Roland „belekeverte” a Magyar-Lengyel Baráti Társaság alapítási ügyébe. 

Valamennyien nem csak lelkes lengyel-barátok voltak, de Antoniewicz Rolandnak mindenben segítették, igazi barátai voltak! Szinetár Miklós a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektor-helyetteseként és a Magyar Televízió elnökhelyettes-főrendezőjeként, abban segített Antoniewicz Rolandnak, hogy a Magyar Televíziónál szerkesztő-rendezői és műsorszerkesztői állást kapott, segítette azt, hogy több rendszerellenes filmje elkészüljön, de még a Főiskolára is megpróbálta felvetettni, amiben szövetségese volt dr.Pozsgai Imre akkori művelődésügyi miniszter, azonban az utóbbi azért nem sikerült, mert a pártállami kontraszelekciós törvények, az egyetemi-főiskolai felvételhez a pártszervek egyetértését is megkövetelte, ezért Roland nem is remélhette azt, hogy bármelyik felsőoktatási intézménybe bekerüljön. Még az sem segített, hogy a Lapkiadó Vállalat dolgozójaként elvégezte a MLEE általános, majd ellenzéki barátai rábeszélésére a Pártépítési és Vezetésismereti szakosító tagozatot és ott főiskolai diplomát szerzett!… De az egyetemre annak ellenére nem vették fel, hogy a felvételi vizsgákat mindig a legjobb helyezéssel tette le! Nem csoda, hogy ezek az igen művelt, többnyire neves és köztiszteletet élvező személyek ahogyan csak tudtak segítettek neki! Még Kornidesz Mihály és Aczél Györgynek a megbuktatásában és ezzel Kádár János hatalmának megdöntésében is segítetteknek neki, pedig többen közülük MSZMP-tag volt, de erről később.

Mindenki az említettek közül nagyon jól tudta, hogy Antoniewicz Roland a kommunista hatalom ellensége és emiatt állandó összetűzésbe került az állambiztonsági szervekkel. A proletárdiktatúra („munkásosztály”, „népi demokrácia”, vagy a „Szovjetunió”) ellenségeként, Antoniewicz Roland nem remélhette azt, hogy bármelyik felsőoktatási intézménybe felvételt nyerjen, bár — amint már említettük — bár a felvételi vizsgákon mindig az első helyezést nyerte el! Mert a magyar pártállami kontraszelekciós rendelkezések abszolút elsőbbséget biztosítottak az ávéhásoknak és párt kádereknek, valamint a gyermekeiknek és rokonaiknak és olyan hazaárulóknak, akiket a „a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom hősei”, „internacionalisták” (olvasd: internácik!) kategóriába sorolták be satöbbi. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Lehetetlenség bemutatni azt a többezer baráti levelet, melyeket Antoniewicz Roland kapott közismert személyektől

Még a Színház- és Filmművészeti Főiskolára sem vették fel, pedig a fent említett rendezők és egy sor igen kiváló színművész barátja (Sinkovits Imre, Gobbi Hilda, Bodrogi Gyula, Balázsovits Lajos, Görbe Nóra, Szegedi Erika, Tolnai Klári, Psota Irén, Bessenyei György, Bálint András, Andorai Péter, Madaras József, Körmendi János, Szirtes Ádám, Őze Lajos, Páger Antal, Kazán István, Kazimir Károly és mások, akikkel többször együtt dolgozott) aktív barátságuk mellett, megnyerte a támogatásukat, de aktív támogatója, mecénása volt Jancsó Miklós és Elber János barátja: Szinetár Miklós rektorhelyettes! Annak ellenére nem nyert felvételt, hogy több barátja-mecénása kérésére, Pozsgai Imre művelődési miniszter utasította helyettesét, Korcsog András államtikárt, hogy kötelezze a főiskolát arra, hogy Antoniewicz Rolandot ismételten vizsgáztassák le! És bár ezen a, több órán át tartó vizsán is suikeresen túljutott, nem nyert, nem nyerhetett felvételt. Ennyi mesterséges akadály ellenére, Antoniewicz Roland nem adta fel, hiszen a legnevesebb filmesek és színművészek kitűnő rendezőnek, emberséges, lelkes, igyekvő, lelkiismeretes. óriási szaktudással rendelkező filmes-színházi szakembernek tartották! És éppen emiatt, a sok mesterséges akadály ellenére, Antoniewicz Roland végül stzó szerint a semmiből teremtette elő az első filmjét. Mert hivatalosan csak egy 10-perces dokumentumfilm elkészítésére kapott engedélyt és teljesen jelentéktelen anyagi-műszaki keretet (néhány száz méter film, néhány ezer forint), de Roland szinte a semmiből megszerezte a hiányzó több milliós anyagi és igen komoly műszaki keretet! Mi több: a szakmabeliek véleménye szerint kiváló filmet készített, amellyel külföldi fesztiválon oklevelet nyert és a kritika is igen lelkesen fogadta! De erről később

Köszönjük Antoniewicz Roland szerkesztő, rendező, író és művész úrnak, hogy mintegy 2000 igen értékes, a bolsevista bűnözőket leleplező dokumentumokat bocsátott a rendelkezésünkre szabad felhasználás, publikálás végett.

Inaçio Angelos főszerkesztő